capítulo 14
Történt Ámráfel, Sineár királyának, Arjók, Ellászár királyának, Kedorláómer, Élám királyának és Tideál, Gójim királyának napjaiban,
hogy ezek háborút viseltek Bera, Szodoma királya, Birsa, Gomora királya, Sineáb, Ádma királya, Seméber, Cebójim királya és Belá vagyis Cóár királya ellen.
Mindnyájan egyesültek Sziddim völgyében; ez a Sós-tenger.
Tizenkét évig szolgálták Kedorláómert és a tizenharmadik évben fellázadtak ellene.
A tizennegyedik évben pedig eljött Kedorláómer és a királyok, akik vele tartottak és megverték a refáitákat Asterót-Karnájimban, a zuzitákat Hámban, az émitákat Sávé-Kirjatájimban
és a hóritákat Széir hegységükben egészen Él-Páránig, amely a vadon mellett van.
Visszatérvén elérkeztek Én-Mispátba vagyis Kádésbe és megverték az amálékiták egész területét, valamint az emóritákat, akik Hacecón-Támárban laktak.
Ekkor kivonult ellenük Szodoma királya, Gomora királya, Ádma királya, Cebójim királya, Belá vagyis Cóár királya és csatarendbe állottak ellenük a Sziddim völgyében:
Kedorláómer, Élám királya, Tideál, Gójim királya, Amráfel, Sineár királya, Arjók, Ellászár királya ellen, négy király öt ellen.
Sziddim völgye tele volt gyantagödörrel és mikor Szodoma és Gomora királyai menekültek, beleestek ezekbe, a többiek pedig a hegységbe menekültek.
Elvették Szodoma és Gomora minden vagyonát és minden eleségét és elmentek.
Elvitték Lótot, Ábrám testvérének fiát és vagyonát, aki Szodomában lakott és elmentek.
És jött egy menekült és jelentette ezt Ábrámnak, a hébernek; ő ugyanis az emórita Mamrének, Eskól és Ánér testvérének terebintusainál lakott, akik Ábrám szövetségesei voltak.
És midőn Ábrám meghallotta, hogy testvére fogságba jutott, felfegyverezte begyakorolt embereit, akik házában születtek, háromszáztizennyolcat és üldözte azokat Dánig.
Fölosztva embereit támadt rájuk éjjel, ő és szolgái, megverte és üldözte őket Hóbáig, amely Damaszkusztól balra esik.
És visszahozta az egész vagyont, Lótot, a testvérét és vagyonát is viszahozta és az asszonyokat és a népet is.
Miután Kedorláómert és a vele volt királyokat megverte és visszatért, kiment elébe Szodoma királya Sávé völgyébe, vagyis a király völgyébe.
És Malkicedek, Sálém királya kenyeret és bort vitt elébe, ő ugyanis a legfelsőbb Isten papja volt.
S megáldotta őt, mondván: „Áldott legyen Ábrám a legfelsőbb Istentől, aki az eget és földet teremtette.
S áldott legyen a legfelsőbb Isten, aki elleneidet kezedbe szolgáltatta.” Ő pedig mindenből tizedet adott neki.
Szodoma királya pedig így szólt Ábrámhoz: „Add nekem az embereket és a vagyont tartsd meg magadnak.”
És Ábrám szólt Szodoma királyához: „Felemeltem kezemet az Örökkévalóhoz, a legfelsőbb Istenhez, az ég és föld teremtőjéhez:
hogy nem veszek el egy szál fonalat, sem egy sarukötőt, semmit sem abból, ami a tied, hogy ne mondhasd: ‘én tettem gazdaggá Ábrámot’.
Csakis azt, amit a legények megettek és azon férfiak osztályrészét, akik velem mentek: Ánér, Eskól és Mamré vegyék ki osztályrészüket.”
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42 43 44 45 46 47 48 49 50