Genezis
capítulo 44
verso 1
És megparancsolta háza vezetőjének, mondván: „Töltsd meg az emberek zsákjait eleséggel, amennyit csak elvinni képesek, és tedd be mindegyiknek pénzét zsákja szájába.
verso 2
És tedd be serlegemet, az ezüst serleget a legkisebbik zsákjának szájába, gabonájának árával együtt”. És ő úgy cselekedett, amint József mondta.
verso 3
És amikor a reggel felvirradt, elbocsátották az embereket, szamaraikkal együtt.
verso 4
És amikor kimentek a városból, és még nem voltak messze, azt mondta József háza vezetőjének: „Menj az emberek után, és ha utólérted őket, mondd nekik, miért fizettétek rosszal a jót?
verso 5
Nem ez az, amiből az uram iszik és abból szokott jósolni is? Rosszul cselekedtétek, amit tettetek”.
verso 6
És utólérte őket és ezeket a szavakat mondta nekik.
verso 7
És ők mondták neki: „Miért szólt uram ilyen szavakat, távol legyen szolgáidtól, hogy ilyen dolgot cselekedjenek.
verso 8
A pénzt, amelyet zsákjaink szájában találtunk, visszahoztuk neked Kanaán országából, hogy lopnánk hát urad házából ezüstöt vagy aranyat?
verso 9
Akárkinél megtaláljuk szolgáid közül, az haljon meg és mi is urunk rabszolgái legyünk”.
verso 10
És ő szólt: „Most is szavaitok szerint legyen; akinél van, az rabszolgám lesz, ti pedig mentesek lesztek”.
verso 11
Hamarosan lerakta mindegyik zsákját a földre és kibontotta mindegyik a zsákját.
verso 12
Ő kutatott, a legnagyobbnál kezdte és a legkisebbnél végezte; és megtalálták a serleget Benjámin zsákjában.
verso 13
Megszaggatták ruháikat, azután mindegyik fölrakodott szamarára és visszatértek a városba.
verso 14
Jehuda és testvérei bementek József házába – ő még ott volt – és földre vetették magukat előtte.
verso 15
És József mondta nekik: „Micsoda dolog ez, amit cselekedtetek? Nem tudjátok-e, hogy olyan férfiú, mint én, jósolni szokott?”
verso 16
És szólt Jehuda: „Mit mondjunk uramnak, mit szóljunk és hogy igazoljuk magunkat? Isten megtudta szolgáid bűnét. Íme, rabszolgái vagyunk uramnak, mi, és az is, akinél a serleg találtatott”.
verso 17
És ő azt mondta: „Távol legyen tőlem, hogy ezt tegyem. Az az ember, akinél a serleg találtatott, az legyen rabszolgám, ti pedig menjetek fel békével atyátokhoz.”
verso 18
Ekkor eléje lépett Jehuda és mondta: „Kérlek, uram, hadd szóljon szolgád egy szót uram fülébe és ne törjön ki haragod szolgád ellen, mert te olyan vagy, mint Fáraó.
verso 19
Uram, te kérdezted szolgáidat, mondván: van-e atyátok vagy testvéretek?
verso 20
És mi mondtuk uramnak: van atyánk, öreg ember és egy öregségére született gyermeke, a legkisebbik; testvére meghalt és ő egyedül maradt meg anyjának és az atyja szereti.
verso 21
És te azt mondtad szolgáidnak: hozzátok le hozzám, hadd vessem reá szememet.
verso 22
És mi mondtuk uramnak, a fiú nem hagyhatja el atyját, ha elhagyja atyját, akkor az meghal.
verso 23
Te pedig azt mondtad szolgáidnak, ha legkisebb testvértek nem jön le veletek, ne lássátok többé arcomat.
verso 24
És történt, hogy midőn fölmentünk szolgádhoz, az én atyámhoz, megmondtuk neki uram szavait.
verso 25
És atyánk mondta: menjetek újra és vegyetek nekünk egy kis eleséget.
verso 26
És mi azt mondtuk, nem mehetünk le; ha velünk van legkisebb testvérünk, akkor lemegyünk, mert nem láthatjuk a férfiú arcát, ha legkisebb testvérünk nincs velünk.
verso 27
És szólt hozzánk szolgád, az én atyám: ti tudjátok, hogy két fiút szült nekem az én feleségem.
verso 28
Az egyik elment tőlem és akkor azt mondtam, bizony szét lett tépve, és nem is láttam mostanig.
verso 29
És ha elveszitek ezt is színem elől és baleset éri, akkor ősz fejemet gondok közt viszitek le a sírba.
verso 30
És ha most eljövök szolgádhoz, az atyámhoz és a fiú nincs velünk, holott lelke össze van kötve az ő lelkével,
verso 31
ha meglátja, hogy a fiú nincs meg, akkor meghal, és szolgáid, atyánknak, a te szolgádnak ősz fejét búbánatban teszik majd a sírba.
verso 32
Mert szolgád jótállt a fiúért atyámnál, mondván: Ha vissza nem hozom őt hozzád, minden időre vétkes legyek előtted.
verso 33
Most tehát, kérlek, maradjon szolgád uram rabszolgája a fiú helyett, és engedd a fiút felmenni testvéreivel.
verso 34
Mert hogyan mehetnék fel atyámhoz, ha a fiú nincsen velem? Nem nézhetném a szerencsétlenséget, amely atyámat éri.”
Libros
