Genezis
capítulo 41
verso 1
Történt két év múlva, hogy Fáraó álmodott: íme ott állt a folyó partján,
verso 2
s íme a folyóból feljött hét tehén, szép alakúak és kövér húsúak s legeltek a nádasban.
verso 3
S íme jött utánuk másik hét tehén a folyamból, rút alakúak és vékony húsúak és megállottak az ott levő tehenek mellett a folyó partján.
verso 4
És a rút alakú és vékony húsú tehenek megették a hét szép alakú és kövér tehenet. Erre Fáraó fölébredt.
verso 5
És elaludt és álmodott másodszor is; és íme, hét kalász terem egy száron, kövér és szép,
verso 6
s íme, hét kalász, vékony és a keleti széltől elperzselt, nő utánuk.
verso 7
És a vékony kalászok elnyelték a hét kövér és telt kalászt. Erre Fáraó fölébredt és íme álom volt.
verso 8
Reggelre kelve, nyugtalankodott a lelke, elküldött és összehivatta Egyiptomnak minden írástudóját és bölcseit, és Fáraó elbeszélte nekik álmát, de nem volt senki, aki meg tudta volna fejteni Fáraónak.
verso 9
Ekkor szólt a főpohárnok Fáraóhoz, mondván: „Meg kell említenem vétkeimet ma.
verso 10
Fáraó megharagudott szolgáira és őrizetbe adott engem a testőrök kapitányának házába, engem és a fősütőt.
verso 11
És álmodtunk álmot egy éjjel én és ő, mindegyik álmának jelentése szerint álmodott.
verso 12
És volt ott velünk egy héber ifjú, a testőrök kapitányának szolgája, és mi elbeszéltük neki és ő megfejtette álmunkat; mindegyikünknek az álma szerint fejtette meg.
verso 13
És történt, hogy amint megfejtette nekünk, úgy is lett: engem visszahelyeztek állásomba, és őt fölakasztották.”
verso 14
Erre elküldött Fáraó és hivatta Józsefet; és kihozták a börtönből, lenyiratkozott, ruhát váltott és bement Fáraóhoz.
verso 15
És szólt Fáraó Józsefhez: „Álmot álmodtam és nincs, aki megfejtse, rólad pedig azt hallottam, hogy ha hallasz egy álmot, meg tudod fejteni.”
verso 16
Felelt József Fáraónak, mondván: „Ez nem én bennem van, Isten ad majd jó feleletet Fáraónak”.
verso 17
És Fáraó szólt Józsefnek: „Álmomban a folyó partján álltam,
verso 18
és íme, a folyóból feljött hét tehén, kövér húsú és szép alakú és legelt a nádasban.
verso 19
És íme, feljött utánok másik hét tehén, sovány, igen rút alakú és sovány húsú, nem láttam ilyen csúnyákat Egyiptom egész országában.
verso 20
És az ösztövér és rút tehenek megették az első hét kövér tehenet.
verso 21
És mikor megették őket, nem lehetett látni rajtuk, hogy megették, mert csak oly rút alakúak voltak, mint azelőtt. Erre fölébredtem.
verso 22
És láttam álmomban: íme, hét kalász terem egy száron, telt és szép.
verso 23
De íme, hét kalász, aszott, vékony, a keleti széltől elperzselt, nő utánuk.
verso 24
És a vékony kalászok elnyelték a hét szép kalászt. Elmondtam az írástudóknak, de nincs, aki megmagyarázza nekem.
verso 25
És József mondta Fáraónak: „Fáraó álma egy; amit Isten tenni akar, azt jelentette ki Fáraónak.
verso 26
A hét szép tehén hét év és a hét szép kalász hét év, egy álom ez.
verso 27
A hét sovány és rút tehén, amelyek utánok feljöttek, szintén hét év, a hét üres és a keleti széltől elperzselt kalász az éhség hét esztendejét jelenti.
verso 28
Ez az, amit Fáraónak mondtam: amit Isten cselekedni akar, azt megmutatta Fáraónak.
verso 29
Jönni fog hét esztendő, amelyekben nagy bőség lesz Egyiptom egész országában.
verso 30
De utánuk az éhség hét esztendeje következik, ezekben elfelejtenek minden bőséget Egyiptom országában, és az éhség pusztítja az országot.
verso 31
És nem ismerik majd azután a bőséget az országban az éhség miatt, amely utána lesz, mert igen súlyos lesz az.
verso 32
És Fáraó álma azért jelentkezett kétszer, mert elhatározott dolog Isten részéről és Isten hamarosan véghez is viszi.
verso 33
Most szemeljen tehát ki Fáraó egy értelmes és bölcs férfiút és állítsa Egyiptom országának élére.
verso 34
Tegye ezt Fáraó, rendeljen felügyelőket az ország fölé és szedjen ötödöt Egyiptom országában a bőség hét esztendejében.
verso 35
Gyűjtsék össze az elkövetkező jó esztendőknek minden eleségét, halmozzanak fel a városokban gabonát Fáraó keze alatt eleségül és őrizzék meg.
verso 36
És legyen az eleség összegyűjtve az ország számára az éhség hét esztendejére, amelyek Egyiptom országában lesznek, hogy el ne pusztuljon az ország az éhség miatt.
verso 37
És jónak tetszett a dolog Fáraó szemében és mind a szolgái szemében.
verso 38
És szólt Fáraó szolgáihoz: „Találhatunk-e olyan embert, mint ez, egy embert, akiben Isten szelleme van?”
verso 39
És szólt Fáraó Józsefhez: „Miután Isten mindezt tudatta veled, nincs oly értelmes és bölcs ember, mint te.
verso 40
Te leszel házam fölött és a te parancsod szerint igazodjék egész népem, csak a trónon leszek nagyobb, mint te”.
verso 41
És szólt Fáraó Józsefhez: „Lásd, Egyiptom egész országa fölé tettelek”.
verso 42
És levette Fáraó pecsétgyűrűjét kezéről és József kezére adta, felöltöztette byszusz-ruhába és aranyláncot akasztott a nyakába.
verso 43
Körülvitte második kocsiján és kiáltották előtte: térdre! És megtette őt Egyiptom egész országa fölé.
verso 44
És szólt Fáraó Józsefhez: „Én vagyok Fáraó, de te nélküled ne emelje fel senki se kezét, se lábát Egyiptom egész országában”.
verso 45
És elnevezte Fáraó Józsefet Cáfenat-Panéahnak és feleségül adta neki Ászenátot, Potifera, Ón papjának leányát. És kiment József Egyiptom földjére.
verso 46
És József harminc éves volt, mikor Fáraó, Egyiptom királya előtt állott; és kiment József Fáraó színe elől és bejárta Egyiptom egész országát.
verso 47
Az ország a bőség hét esztendejében gazdagon termett.
verso 48
És összegyüjtötték a hét esztendőnek minden eleségét, amely Egyiptom országában volt, és az eleséget a városokban rakták el; minden városba a körülötte levő mező eleségét rakták.
verso 49
És felhalmozott József annyi gabonát, mint a tenger fövénye, igen sokat, végre abbahagyta a számlálást, mert megszámlálhatatlan volt.
verso 50
És Józsefnek, még mielőtt bekövetkezett volna az éhség esztendeje két fia született, akiket Ászenát, Potifera Ón papjának leánya szült neki.
verso 51
És nevezte József az elsőszülöttet Menassénak, mert Isten elfelejtette velem minden szenvedésemet és atyám egész házát.
verso 52
A másikat nevezte Efrájimnak, mert Isten megszaporított engemet nyomorúságom országában.
verso 53
És a bőség hét esztendeje, amely Egyiptom országában volt, véget ért.
verso 54
És kezdett bekövetkezni az éhség hét esztendeje, amint József megmondotta, és volt éhség minden országban, de Egyiptom egész országában volt kenyér.
verso 55
És éhezett Egyiptom egész országa és a nép kiáltott Fáraóhoz kenyérért. Ekkor Fáraó mondta egész Egyiptomnak: „Menjetek Józsefhez, amit mond nektek, azt tegyétek”.
verso 56
És éhség volt az egész földön, és József megnyitotta mind a magtárakat és eladott gabonát Egyiptomnak, és nagy volt az éhség Egyiptom országában.
verso 57
És minden ország eljött Egyiptomba Józsefhez, hogy vegyen gabonát, mert nagy volt az éhség az egész földön.
Libros
