Genezis
capítulo 29
verso 1
Jákób ezután útra kelt és elment kelet fiainak országába.
verso 2
És látott egy kutat a mezőn és mellette három juhnyáj heverészett, mert ebből a kútból itatják a nyájakat. És a kút száján egy nagy kő volt.
verso 3
Ide szokták összegyüjteni a nyájakat; és elgördítették a követ a kút szájáról, megitatták a juhokat és azután visszatették a követ a helyére, a kút szájára.
verso 4
És szólt hozzájuk Jákób: „Testvéreim, hova valók vagytok?” És feleltek: „Háránból valók vagyunk”.
verso 5
És szólt hozzájuk: „Ismeritek Lábánt, Náhór fiát?” És feleltek: „ismerjük”.
verso 6
És szólt hozzájuk: „Békében van-e?” S feleltek: „Békében van; íme leánya Ráhel éppen jön a juhokkal”.
verso 7
És ő szólt: „Íme még hosszú a nap, nincs még itt a jószág beterelésének ideje, itassátok meg a juhokat, menjetek és legeltessétek őket”.
verso 8
És ők feleltek: „Nem tehetjük, amíg össze nem gyűlnek a nyájak mind, akkor elgördítik a követ a kút szájáról, hogy megitassuk a juhokat”.
verso 9
Mialatt beszélt velük, Ráhel odaérkezett atyja juhaival, mert ő legeltette őket.
verso 10
És történt, hogy midőn Jákób meglátta Ráhelt, Lábánnak, anyja testvérének leányát és Lábánnak, anyja testvérének juhait, odalépett Jákób és elgördítette a követ a kút szájáról és megitatta Lábánnak, anyja testvérének juhait.
verso 11
És megcsókolta Jákób Ráhelt, fölemelte hangját és sírt.
verso 12
És megmondta Jákób ráhelnek, hogy ő atyjának vére és hogy Rebekának fia. És ő elfutott és megmondta atyjának.
verso 13
És történt, hogy midőn Lábán Jákóbnak, nővére fiának hírét vette, elébe futott, megölelte, megcsókolta és elvezette házába, és elbeszélte Lábánnak mindezeket a dolgokat.
verso 14
És szólt hozzá Lábán: „Bizony csontom és húsom vagy te!” És nála maradt egy teljes hónapig.
verso 15
És szólt Lábán Jákóbhoz: „Azért, mert testvérem vagy, ingyen szolgálj-e engem? Mondd meg nekem, mi legyen a béred?”
verso 16
Lábánnak két leánya volt: a nagyobbik neve Léa, a kisebbiknek a neve Ráhel volt.
verso 17
Léa szemei gyengék voltak, Ráhel azonban szép alakú és szép arcú volt.
verso 18
Jákób megszerette Ráhelt és így szólt: „Szolgálok neked hét évig Ráhelért, kisebbik leányodért”.
verso 19
És felelt Lábán: „Jobb, ha neked adom, semhogy más férfinak adjam, maradj nálam”.
verso 20
És Jákób hét évig szolgált Ráhelért, de neki csak néhány napnak tetszett, mert szerette őt.
verso 21
És Jákób szólott Lábánnak: „Add ide feleségemet, mert időm kitelt; hadd menjek be hozzá”.
verso 22
És összegyüjtötte Lábán a helység népét és lakodalmat csinált.
verso 23
És történt, hogy este lett, vette leányát, Léát és bevitte hozzá; és ő bement hozzá.
verso 24
És odaadta Lábán Zilpát, a szolgálóját, leányának Léának szolgálóúl.
verso 25
És történt, hogy midőn reggel lett, látta, hogy íme Léa az; és szólt Lábánhoz: „Mit tettél velem? Nem Ráhelért szolgáltam-e nálad, miért csaltál meg?”
verso 26
És mondta Lábán: „Nem szokás nálunk, hogy odaadják az ifjabbikat az idősebbik előtt.
verso 27
Töltsd ki ennek a hetét, akkor odaadjuk neked amazt is azért a szolgálatért, amelyet szolgálsz nálam még hét évig”.
verso 28
És Jákób úgy tett, eltöltötte ennek a hetét is és akkor feleségül odaadta neki leányát, Ráhelt is.
verso 29
És Lábán odaadta Bilha szolgálóját leányának, Ráhelnek szolgálójául.
verso 30
És bement Ráhelhez is, és jobban szerette Ráhelt mint Léát; és szolgált nála még hét évig.
verso 31
Látta pedig az Örökkévaló, hogy Léát nem szereti és megnyitotta méhét; de Ráhel magtalan volt.
verso 32
És viselős lett Léa, fiút szült és elnevezte Reubénnek, mert mondta: „Bizony meglátta az Örökkévaló nyomorúságomat, bizony most szeretni fog a férjem”.
verso 33
Újra viselős lett, fiút szült és mondta: „Bizony meghallotta az Örökkévaló, hogy gyűlölt vagyok és adta nekem ezt is”; és elnevezte Simeónnak.
verso 34
Újra viselős lett, fiút szült s mondta: „Most már ragaszkodni fog hozzám az én férjem, mert szültem neki három fiút”, ezért elnevezte őt Lévinek.
verso 35
Újra viselős lett, fiút szült és mondta: „Most hálát adok az Örökkévalónak”; ezért elnevezte őt Jehudának. És többet nem szült.
Libros
