Genezis
capítulo 28
verso 1
És szólította Izsák Jákóbot és megáldotta őt: megparancsolta és mondta neki: „Ne végy feleséget Kanaán leányai közül;
verso 2
kelj föl, menj Paddán-Arámba, anyád atyjának, Betuélnek házába és onnan végy magadnak feleséget, Lábánnak, anyád testvérének leányai közül.
verso 3
A Mindenható Isten pedig áldjon meg, szaporítson és sokasítson meg, hogy népek gyülekezetévé légy,
verso 4
és adja neked Ábrahám áldását, neked és ivadékaidnak, hogy elfoglaljad az országot, ahol tartózkodtál, amelyet Isten Ábrahámnak adott.”
verso 5
És Izsák elküldte Jákóbot és ő elment Paddán-Arámba, Lábánhoz, az arameus Betuél fiához, aki Rebekának, Jákób és Ézsau anyjának testvére volt.
verso 6
És Ézsau látta, hogy Izsák megáldotta Jákóbot és elküldte őt Paddán-Arámba, hogy onnan vegyen magának feleséget; midőn megáldotta őt és megparancsolta neki, mondván: „Ne végy feleséget Kanaán leányai közül”,
verso 7
és Jákób engedelmeskedett atyjának és anyjának és elment Paddán-Arámba.
verso 8
Látta tehát Ézsau, hogy Kanaán leányai nem tetszettek atyjának Izsáknak,
verso 9
és Ézsau elment Ismáélhoz és elvette feleségei mellé feleségül Mahalátot, Ismáélnak, Ábrahám fiának leányát, Nebájót nővérét.
verso 10
És elment Jákób Beér Sebából és ment Háránba.
verso 11
Eljutott egy helyre és ott töltötte az éjszakát, mert a nap leszállott; és vett egyet a hely kövei közül és feje alá tette s lefeküdt aludni azon a helyen.
verso 12
És álmodott. Íme egy létra állt a földön, melynek csúcsa az égig ért és íme, Isten angyalai fel és alá járnak rajta.
verso 13
És íme, az Örökkévaló áll mellette és szól: „Én vagyok az Örökkévaló, atyád, Ábrahám Istene és Izsák Istene, a földet, amelyen fekszel, neked adom és magzataidnak.
verso 14
És a magzatod olyan sok lesz, mint a föld pora, és kiterjeszkedel nyugatra és keletre, északra és délre és benned és ivadékaidban áldottak lesznek a föld összes nemzetségei.
verso 15
És íme, én veled vagyok és vigyázok reád, bárhol jársz s visszahozlak erre a földre; mert nem hagylak el, míg meg nem tettem, amit neked mondtam.”
verso 16
És Jákób fölébredt álmából és szólt: „Valóban az Örökkévaló van ezen a helyen és én nem tudtam.”
verso 17
Megrémült és szólt: „Milyen félelmetes ez a hely; nem más ez mint Isten háza és ez az ég kapuja.”
verso 18
És fölkelt Jákób kora reggel, vette a követ, amelyet feje alá tett, fölállította oszlopkőnek és olajat öntött tetejére.
verso 19
És elnevezte a helyet Bét-Élnek; előbb Luz volt a város neve.
verso 20
Ezután Jákób fogadást tett, mondván: Ha velem lesz Isten és vigyáz reám az úton, amelyen járok és ad nekem kenyeret enni és ruhát felölteni,
verso 21
úgy hogy békében térek vissza atyám házába, akkor az Örökkévaló lesz az én Istenem.
verso 22
Ez a kő pedig, amelyet oszlopkőnek állítottam fel, Isten háza lesz és mindenből, amit adsz nekem, tizedet adok neked.
Libros
