Genezis
capítulo 24
verso 1
Ábrahám öreg lett nagyon, magaskorú, és az Örökkévaló megáldotta Ábrahámot mindennel.
verso 2
És szólt Ábrahám háza öreg szolgájához, aki mindene fölött rendelkezett: „Tedd kezed csípőm alá,
verso 3
és megesketlek az Örökkévalóra, az ég és föld Istenére, hogy nem veszel fiamnak feleséget a kanaániták leányai közül, akik között lakom;
verso 4
hanem elmégy az én országomba és szülőföldemre és onnan veszel feleséget Izsák fiamnak”.
verso 5
És mondta neki a szolga: „Hátha nem akar majd az asszony engemet követni ebbe az országba, visszavigyem-e a fiadat abba az országba, ahonnan kivándoroltál?”
verso 6
És mondta neki Ábrahám: „Óvakodjál attól, hogy fiamat oda visszavigyed.
verso 7
Az Örökkévaló, az ég Istene, aki elvitt engem atyám házából és szülőföldem országából, aki szólt hozzám és esküdött nekem, mondván: ‘Magzatodnak adom ezt az országot’, ő elküldi majd angyalát elébed, és onnan veszel feleséget fiamnak.
verso 8
Ha pedig az asszony nem akar tégedet követni, akkor föl vagy mentve esküm alól, csak fiamat oda vissza ne vidd”.
verso 9
Erre a szolga urának, Ábrahámnak csípője alá tette kezét és megesküdött neki erre a dologra.
verso 10
És a szolga vett tíz tevét ura tevéi közül és elindult urának mindenféle értékes dolgával kezében. Fölkerekedett és elment Mezopotámiába, Náhór városába.
verso 11
Letérdeltette a tevéket a városon kívül a kútnál estefelé, mikor a leányok kimentek vizet meríteni.
verso 12
És szólt: „Örökkévaló, uramnak, Ábrahámnak Istene, adj nekem ma jó szerencsét és légy kegyes uramhoz, Ábrahámhoz.
verso 13
Íme itt állok a forrásnál és a város népének leányai kijönnek vizet meríteni.
verso 14
Legyen tehát úgy, hogy amely leánynak azt mondom: hajtsd meg korsódat, hogy igyam, ő pedig azt mondja: ‘Igyál és tevéidnek is adok inni’, – azt szántad szolgádnak, Izsáknak. Erről fogom megtudni, hogy kegyes voltál uramhoz”.
verso 15
És történt, hogy mielőtt befejezte beszédét, íme, jön korsójával a vállán Rebeka, aki született Betuélnek, Milka fiának, aki Náhórnak, Ábrahám fivérének felesége volt.
verso 16
És a leány igen szép volt, hajadon, akit férfi még nem ismert; lement a forráshoz, megtöltötte korsóját és feljött.
verso 17
És a szolga elébe futott és azt mondta: „Hagyj, kérlek, innom egy kis vizet korsódból”.
verso 18
Ő pedig felelt: „Igyál uram”, és sietve leeresztette korsóját kezébe és adott neki inni.
verso 19
Miután megitatta, így szólt hozzá: „Tevéidnek is merítek, míg eleget nem ittak”.
verso 20
Sietve kiürítette korsóját az itatóba s újra a kúthoz futott, hogy merítsen, és merített összes tevéinek.
verso 21
És az ember nagyon megnézte, elgondolkozott, vajjon szerencséssé tette-e az Örökkévaló az ő útját vagy nem.
verso 22
És mikor a tevék már eleget ittak, elővett az ember egy arany orrgyűrűt, amelynek súlya fél sekel volt, és két karperecet, melyeknek súlya tíz arany sekel volt,
verso 23
és így szólt: „Kinek leánya vagy te? mondd meg, kérlek, nekem, van-e atyád házában számunkra hely, hogy megháljunk?”
verso 24
És ő felelt neki: „Betuél leánya vagyok én, a Milka fiáé, akit szült Náhórnak”.
verso 25
És mondta még neki: „Szalma is, abrak is sok van nálunk, meg hely is a meghálásra”.
verso 26
Meghajtotta magát az ember és leborult az Örökkévaló előtt,
verso 27
és szólt: „Áldott legyen az Örökkévaló, uramnak, Ábrahámnak Istene, aki nem vonja el kegyelmét és hűségét uramtól; az Örökkévaló vezetett engem az úton uram testvéreinek házába”.
verso 28
A leány pedig elfutott és jelentette anyja házában ezeket a dolgokat.
verso 29
És Rebekának volt egy fivére, akit Lábánnak híttak, és Lábán futott a férfiúhoz, a forráshoz.
verso 30
És történt, hogy midőn látta az orrgyűrűt s a karpereceket a nővére kezein és mikor hallotta nővére Rebeka szavait, mondván: „Így szólt hozzám a férfi” – akkor eljött a férfihoz és íme, az ott állt a tevék mellett a forrásnál.
verso 31
És így szólt: „Jöjj be, az Örökkévaló áldottja! Miért állsz künn, mert én már elkészítettem a házat és helyet csináltam a tevéknek”.
verso 32
És bement az ember a házba, leszerelte a tevéket, adott szalmát és abrakot a tevéknek, vizet is megmosni lábát és a vele volt emberek lábát is.
verso 33
Tettek elébe ételt, de ő azt mondta: „Nem eszem, míg el nem mondtam mondanivalómat”. Mondta neki: „Beszélj”.
verso 34
Ekkor így szólt: „Ábrahám szolgája vagyok.
verso 35
Az Örökkévaló pedig igen megáldotta uramat, úgy hogy naggyá lett; adott neki nyájakat és marhákat, ezüstöt és aranyat, szolgákat és szolgálókat, tevéket és szamarakat.
verso 36
És Sára, uram felesége, miután megöregedett, fiút szült, uramnak; és ő neki adott mindent, amije volt.
verso 37
Engem pedig megesketett az uram, mondván: „Ne végy fiamnak feleséget a kanaániták leányai közül, akiknek országában lakom,
verso 38
hanem menj atyám házába és családomhoz, s onnan végy feleséget fiamnak.
verso 39
De én mondtam uramnak: Hátha nem követ majd az asszony engem?
verso 40
És ő mondta nekem: az Örökkévaló, aki előtt jártam, elküldi angyalát neked, szerencséssé teszi utadat és családomból, atyám házából veszel feleséget fiamnak.
verso 41
Akkor fel leszel mentve esküm alól, ha elmégy családomhoz: és ha nem adják oda neked, fel leszel mentve esküm alól.
verso 42
És én eljöttem ma a forráshoz és szóltam: Örökkévaló uram, Ábrahám Istene, vajha szerencséssé tennéd utamat, melyen én járok.
verso 43
Íme itt állok a forrásnál, legyen tehát úgy, hogy a leány, aki kijön vizet meríteni, én pedig mondom neki, adj, kérlek, innom egy kis vizet korsódból,
verso 44
és ő azt mondja nekem: te is igyál és tevéidnek is merítek, – ez az asszony az, akit az Örökkévaló uram fiának szánt.
verso 45
És mielőtt befejeztem gondolatom, s íme jött Rebeka korsójával a vállán, lement a forráshoz és merített és mondtam neki; Adj, kérlek, innom.
verso 46
Ő sietve levette korsóját válláról és így szólt: igyál és tevéidet is megitatom. Én ittam és a tevéket is megitatta.
verso 47
Ezután megkérdeztem, szólván: Kinek a leánya vagy? Ő pedig felelt: Betuél leánya, aki Náhór fia, akit szült neki Milka; akkor rátettem az orrgyűrűt az orrára és a karpereceket a kezeire.
verso 48
Meghajoltam és leborultam az Örökkévaló előtt és áldottam az Örökkévalót, uram, Ábrahám Istenét, aki engem igaz úton vezérelt, hogy uram fivérének leányát elvigyem az ő fiának.
verso 49
És most, ha szeretetet és hűséget akartok gyakorolni urammal, mondjátok meg nekem, ha pedig nem akartok, azt is mondjátok meg, hogy jobbra vagy balra forduljak”.
verso 50
Ekkor feleltek Lábán és Betuél és szóltak: „Az Örökkévalótól indult ki a dolog, nem mondhatunk mi neked se jót, se rosszat.
verso 51
Íme Rebeka itt van előtted, vedd és menj, legyen urad fiának felesége, amint az Örökkévaló mondta”.
verso 52
Mikor Ábrahám szolgája szavukat hallotta, leborult a földre az Örökkévaló előtt.
verso 53
És a szolga elővett ezüst és arany tárgyakat, valamint ruhákat és Rebekának adta ezeket, testvéreinek és anyjának pedig drágaságokat adott.
verso 54
Ettek-ittak ő meg az emberek, akik vele voltak és pihentek egész éjjel. És reggel felkeltek, és ő így szólt: „Bocsássatok el uramhoz”.
verso 55
Testvérei és anyja pedig azt mondták: „Maradjon a leány velünk vagy tíz napig, azután elmehetsz”.
verso 56
De ő szólt hozzájuk: „Ne késleltessetek engem, minthogy az Örökkévaló szerencséssé tette utamat, bocsássatok el, hadd menjek uramhoz”.
verso 57
És ők szóltak: „Hívjuk a leányt és kérdezzük meg őt”.
verso 58
Hívták Rebekát és szóltak hozzá: „El akarsz-e menni ezzel a férfiúval?” És ő azt mondta: „Elmegyek”.
verso 59
Elbocsátották tehát nővérüket, Rebekát és dajkáját, és Ábrahám szolgáját és embereit.
verso 60
Megáldották Rebekát és azt mondták neki: „Nővérünk, légy ezrek és tízezrek anyja és foglalják el ivadékaid azoknak kapuját, akik gyűlölik őket.”
verso 61
Ezután felkelt Rebeka szolgálóival, felültek a tevékre és követték a férfiút, a szolga vette Rebekát és elment.
verso 62
Izsák pedig jött Laháj-Rói kútja felől, mivelhogy a dél országában lakott.
verso 63
Estefelé kiment Izsák sétálni a mezőre, fölemelte szemét és látta, hogy íme, tevék közelednek.
verso 64
És Rebeka fölemelte szemét és megpillantotta Izsákot és leszállott a tevéről.
verso 65
És így szólt a szolgához: Kicsoda az a férfiú, aki a mezőn elénkbe jön?” Felelt a szolga: „Ő az én uram”. Erre fogta fátyolát és betakarta magát.
verso 66
És a szolga elbeszélte Izsáknak mindazt, amit cselekedett.
verso 67
És Izsák bevezette Rebekát anyja, Sára sátrába; elvette Rebekát, feleségévé lett és megszerette őt; és Izsák megvigasztalódott anyja halála után.
Libros
