Genezis
capítulo 27
verso 1
És volt, midőn Izsák megöregedett és szemei elhomályosodtak, úgyhogy nem látott, magához szólította Ézsaut, idősebbik fiát és szólt hozzá: „Fiam!” Ő pedig felelt: „Itt vagyok!”
verso 2
És szólt hozzá: „Lám, megöregedtem, nem tudom halálom napját.
verso 3
Most tehát vedd fegyvereidet, tegzedet és íjadat, menj ki a mezőre és ejts nekem vadat.
verso 4
És készíts nekem ízletes ételt, ahogy szeretem és hozd el nekem, hogy egyem, hogy megáldjon téged lelkem, mielőtt meghalok”.
verso 5
És Rebeka hallotta, amint Izsák fiával, Ézsauval beszélt. Ézsau elment a mezőre, hogy vadat ejtsen és elhozza.
verso 6
És Rebeka szólt Jákóbhoz, fiához, mondván: „Íme, hallottam, amint atyád Ézsau testvéreddel beszélt, mondván:
verso 7
‘Hozz nekem vadat és készíts nekem ízletes étket, hogy egyem; és megáldjalak az Örökkévaló előtt, mielőtt meghalok’.
verso 8
Most pedig, fiam, hallgass szavamra, arra, amit én neked parancsolok.
verso 9
Menj, kérlek, a nyájhoz és végy nekem onnan két jó kecskegödölyét, én elkészítem ízletes éteknek atyád számára, ahogy szereti.
verso 10
Te aztán beviszed atyádnak, hogy egyék, és hogy megáldjon, mielőtt meghal”.
verso 11
És szólt Jákób anyjához, Rebekához: „Csak hogy testvérem Ézsau szőrös ember, én pedig simabőrű ember vagyok.
verso 12
Hátha megtapogat atyám és ámítónak fog tartani, akkor átkot hozok magamra, nem áldást”.
verso 13
És szólt hozzá anyja: „Reám jöjjön az átkod, fiam! Csak hallgass szavamra, menj, hozd el nekem”.
verso 14
És elment, vette és elhozta anyjának; anyja pedig készített ízletes ételt, ahogy atyja szerette.
verso 15
És elővette Rebeka Ézsaunak, nagyobbik fiának drága ruháit, melyek nála voltak a házban, és ráadta Jákóbra, az ő ifjabbik fiára.
verso 16
És a kecskegödölyék bőrét rátette kezeire és sima nyakára.
verso 17
És az ízletes ételt és a kenyeret, amelyet elkészített, odaadta fia, Jákób kezébe.
verso 18
És ő bement atyjához és szólt: „Atyám!” Ez felelt: „Itt vagyok! ki vagy te fiam?”
verso 19
És Jákób így szólt atyjához: „Én vagyok Ézsau, elsőszülötted; úgy cselekedtem, amint szóltál hozzám. Kelj föl, kérlek, ülj le és egyél vadamból, hogy megáldjon a lelked”.
verso 20
És Izsák így szólt fiához: „Hogy van az, hogy ily hamar találtál fiam?” És ő szólt: „Mert szerencsét adott az Örökkévaló, a te Istened”.
verso 21
És szólt Izsák Jákóbhoz: „Lépj közelebb, kérlek, hogy megtapogassalak, fiam, vajjon te vagy-e valóban Ézsau fiam vagy nem”.
verso 22
És Jákób közelebb lépett az atyjához, Izsákhoz; ő megtapogatta és így szólt: „A hang Jákób hangja, de a kezek Ézsau kezei”.
verso 23
És nem ismerte föl őt, mert kezei olyanok voltak, mint fivérének, Ézsaunak kezei, szőrösek; így tehát megáldotta őt.
verso 24
És szólt: „Te vagy az én Ézsau fiam?” És ő felelt: „Én vagyok”.
verso 25
És szólt: „Nyujtsd ide közelebb, hadd egyem fiam vadjából, hogy megáldjon téged a lelkem!” És ő odanyujtotta neki és evett, hozott neki bort és ivott.
verso 26
És szólt hozzá Izsák, az atyja: „Lépj közeleb és csókolj meg engem, fiam”.
verso 27
Közelebb lépett és megcsókolta őt; ekkor megérezte ruháinak illatát és megáldotta őt. Így szólt:
„Fiamnak illata olyan,
mint a mező illata,
melyet megáldott az Örökkévaló.
verso 28
Adjon neked az Isten az ég harmatából
és a föld kövérségéből,
bőségesen gabonát és bort.
verso 29
Szolgáljanak téged népek
és boruljanak le előtted nemzetek,
légy úr testvéreid fölött
és boruljanak le előtted anyád fiai,
legyen átkozott, aki téged átkoz,
és legyen áldott, aki téged áld.”
verso 30
És történt, hogy amidőn Izsák elvégezte Jákób megáldását, és alig ment ki Jákób atyja, Izsák színe elől, megjött testvére, Ézsau a vadászatból.
verso 31
Ő is készített ízletes ételt és elhozta atyjának; és így szólt atyjához: „Kelj föl atyám és egyél fiadnak vadjából, hogy megáldjon a lelked”.
verso 32
És felelt neki atyja, Izsák: „Ki vagy te?” Ő pedig így szólt: „Én vagyok Ézsau, elsőszülött fiad”.
verso 33
Erre Izsák nagyon megrémült és szólt: „Ki az akkor, aki vadat ejtett és elhozta nekem, és én ettem mindenből, mielőtt jöttél és megáldottam őt; és ő áldott is lesz”.
verso 34
Amint Ézsau hallotta atyjának szavait, felkiáltott nagyon nagy és keserves kiáltással, és szólt atyjához: „Áldj meg engem is atyám!”
verso 35
És ő azt mondta: „Eljött testvéred ravaszsággal és elvette a te áldásodat”.
verso 36
Ő pedig így szólt: „Nem joggal nevezték-e őt el Jákóbnak, két ízben álnokul bánt el velem: elvette elsőszülöttségemet és most elvette áldásomat is”. És mondta: „Számomra nem tettél el áldást?”
verso 37
És Izsák felelt és így szólt Ézsauhoz: „Bizony úrrá tettem meg őt feletted, és testvéreit mind szolgákul adtam néki, gabonával és musttal gyarapítottam őt; veled tehát mit tegyek fiam?” És Ézsau szólt atyjához: „Csak egy áldásod van-e neked, atyám? áldj meg engemet is, atyám”. És fölemelte Ézsau hangját és sírt.
verso 39
És felelt atyja Izsák és így szólt hozzá:
„Íme, messze a föld kövérségétől lesz lakóhelyed
és felülről az ég harmata nélkül
verso 40
Kardod után élsz és testvéred szolgálod:
de eljön az idő, hogy te uralkodol
és lerázod igáját nyakadról.”
verso 41
És meggyűlölte Ézsau Jákóbot áldása miatt, amellyel atyja megáldotta, és mondta Ézsau magában: Közelednek a gyásznapok atyám miatt, és akkor, majd megölöm testvéremet, Jákóbot.
verso 42
És hírül vitték Rebekának nagyobbik fiának, Ézsaunak szavait; és ő elhivatta kisebbik fiát, Jákóbot s szólt hozzá: „Íme testvéred Ézsau azzal vígasztalja magát, hogy meg akar ölni.
verso 43
Most tehát, fiam, hallgass szavamra; Kelj fel, menekülj Lábán testvéremhez Háránba,
verso 44
maradj nála egy ideig, amíg lecsillapodik testvéred indulata,
verso 45
amíg elfordul tőled testvéred haragja és elfelejti, amit ellene elkövettél, akkor elküldök majd érted és elhozlak onnan. Miért fosztassam meg mindkettőtöktől egy napon?”
verso 46
És Rebeka szólt Izsákhoz: „Megúntam az életemet Hét leányai miatt. Ha Jákób ilyen hittita leányt venne feleségül, amilyenek ezek, az ország leányai, akkor mi jót ad nekem az élet?”
Libros
