Genezis
capítulo 33
verso 1
És felemelte Jákób a szemét és látta, íme Ézsau jön és vele négyszáz ember; akkor szétosztotta a gyermekeket, Léa és Ráhel mellé és a két szolgáló mellé.
verso 2
A szolgálókat és gyermekeiket állította legelől, Léát és gyermekeit azután, Ráhelt meg Józsefet leghátrább.
verso 3
És elvonult előttük és földreborult hétszer, míg testvére közelébe ért.
verso 4
És Ézsau elébe futott, megölelte, nyakába borult és megcsókolta és sírtak.
verso 5
És fölemelte szemét és meglátta az asszonyokat és gyermekeket, kérdezte: „Kik ezek itt veled?” És ő felelte: „A gyermekek, akikkel Isten a te szolgádat megajándékozta”.
verso 6
És előléptek a szolgálók, ők és gyermekeik és leborultak.
verso 7
Előlépett Léa is gyermekeivel és leborultak; azután előlépett József és Ráhel és leborultak.
verso 8
És ő szólott: „Mit akarsz ezzel az egész táborral, amellyel találkoztam?” Mondta: „Hogy kegyet találjak uram szemében”.
verso 9
És szólt Ézsau: „Van nekem elég, testvérem; legyen a tied, ami a tied”.
verso 10
És Jákób szólt: „Nem, kérlek, ha kegyet találtam szemedben, fogadd el ajándékomat kezemből, mert arcodat úgy láttam, amint Isten színét látjuk, és te kedvesen fogadtál.
verso 11
Fogadd el, kérlek, ajándékomat, amelyet neked hoztam, mert Isten megajándékozott engem, és mert van nekem mindenem”. Unszolta őt és ő elfogadta.
verso 12
És ő így szólt: „Induljunk és menjünk, én akarok előtted menni”.
verso 13
És ő mondta neki: „Uram, tudod, hogy a gyermekek gyengék és hogy a juhok meg a nyájak szoptatnak – ha meghajtják csak egy napig, a juhok mind elhullanak.
verso 14
Menj csak uram előre, kérlek, szolgád előtt, én hadd ballagjak lassan jószágom járása és a gyermekek járása szerint, amíg eljutok uramhoz Széirbe”.
verso 15
És szólt Ézsau: „Hadd hagyjam melletted egy részét a népnek, amely velem van”. És ő szólt: „Mire való ez? Találjak csak kegyet uram szeme előtt!”
verso 16
Ezután visszatért Ézsau azon a napon útján Széirbe.
verso 17
És Jákób elindult Szukkótba és épített magának házat, jószágának pedig csinált hajlékokat. Ezért nevezik a helységet Szukkótnak.
verso 18
És elérkezett Jákób békességben Sekem városába, amely Kanaán országában van, amidőn jött Paddán-Arámból; és táborozott a város előtt.
verso 19
És megvette a telket, ahol felütötte sátorát, Hamórnak, Sekem atyjának fiaitól száz keszitáért.
verso 20
És felállított ott oltárt és így nevezte el: Isten, Izráel Istene.
Libros
