Genezis
11. fejezet
1. vers
És az egész földnek egy volt a nyelve és egyféle volt a beszéde.
2. vers
És történt, hogy amidőn keletről elvonultak, találtak egy síkságot Sineár országában és ott letelepedtek.
3. vers
És szóltak egymáshoz: „Nosza, vessünk vályogot és égessük téglává.” És a tégla szolgált nekik kő gyanánt, a gyanta pedig vakolatul.
4. vers
És így szóltak: „Nosza, építsünk magunknak várost és tornyot, amelynek csúcsa az égig érjen, és szerezzünk magunknak nevet, hogy el ne széledjünk az egész földön.”
5. vers
És leszállott az Örökkévaló, hogy megtekintse a várost és a tornyot, amelyet az emberek fiai maguknak építettek.
6. vers
És szólott az Örökkévaló: „Íme egy nép ez és egy a nyelvük, ez pedig kezdete annak, amit művelnek, most már semmi sem lesz elérhetetlen előttük, amit alkotni szándékoznak.
7. vers
Nosza, szálljunk le és zavarjuk össze nyelvüket, hogy ne értsék meg egymás beszédét.”
8. vers
És elszélesztette őket az Örökkévaló onnan az egész föld színén és abbahagyták a város építését.
9. vers
Azért nevezték el Bábelnek, mert ott összezavarta az Örökkévaló az egész világ nyelvét és onnan elszélesztette őket az Örökkévaló az egész föld színén.
10. vers
Ezek Sém nemzetségei; Sém százéves volt, midőn nemzette Arpaksádot, két évvel az özönvíz után.
11. vers
És Sém élt, miután nemzette Arpaksádot, ötszáz évet és nemzett fiakat és leányokat.
12. vers
Arpaksád pedig élt harmincöt évet és nemzette Selahot.
13. vers
És élt Arpaksád, miután nemzette Selahot, négyszázhárom évet és nemzett fiakat és leányokat.
14. vers
És Selah élt harminc évet és nemzette Ébert.
15. vers
És Selah élt, miután nemzette Ébert, négyszázhárom évet és nemzett fiakat és leányokat.
16. vers
És éber élt harmincnégy évet és nemzette Peleget.
17. vers
És élt Éber, miután nemzette Peleget, négyszázharminc évet és nemzett fiakat meg leányokat.
18. vers
És Peleg élt harminc évet és nemzette Reut.
19. vers
És Peleg élt, miután nemzette Reut, kétszázkilenc évet és nemzett fiakat meg leányokat.
20. vers
És Reu élt harminckét évet és nemzette Szerugot.
21. vers
És Reu élt, miután nemzette Szerugot, kétszázhét évet és nemzett fiakat és leányokat.
22. vers
És Szerug élt harminc évet és nemzette Náhórt.
23. vers
És Szerug élt, miután nemzette Náhórt, kétszáz évet és nemzett fiakat meg leányokat.
24. vers
Náhór pedig élt huszonkilenc évet és nemzette Terahot.
25. vers
És Náhór élt, miután nemzette Terahot, száztizenkilenc évet és nemzett fiakat meg leányokat.
26. vers
Terah élt hetven évet és nemzette Ábrámot, Náhórt és Háránt.
27. vers
Ezek Terah nemzetségei: Terah nemzette Ábrámot, Náhórt és Háránt, és Hárán nemzette Lótot.
28. vers
Hárán meghalt atyja, Terah színe előtt, szülőföldjén, Ur-Kaszdimban.
29. vers
Ábrám és Náhór feleségeket vettek maguknak; Ábrám feleségének neve Száraj és Náhór feleségének neve Milka, Hárán leánya, aki atyja Milkának és atyja Jiszkának.
30. vers
És Száraj magtalan volt, nem volt neki gyermeke.
31. vers
És Terah vette fiát Ábrámot és unokáját Lótot, Hárán fiát és menyét Szárajt, fiának, Ábrámnak feleségét, és elment velük Ur-Kaszdimból, hogy Kanaán országába menjenek; és elérkeztek Háránig és ott letelepedtek.
32. vers
És Terah napjai voltak kétszázöt év és Terah meghalt Háránban.
Könyvek
