Genezis
47. fejezet
1. vers
Elment József és jelentette Fáraónak, mondván: „Atyám és testvéreim, nyájuk és gulyájuk és mindenük amijük van, eljöttek Kanaán országából és most Gósen földjén vannak.
2. vers
És testvérei közül vett öt embert és Fáraó elé állította őket.
3. vers
És Fáraó szólt az ő testvéreihez: „Mi a foglalkozástok?” És ők mondták Fáraónak: „Pásztorok a te szolgáid, mind mi, mind atyáink”.
4. vers
És mondták Fáraónak: „Azért jöttünk, hogy az országban tartózkodjunk, mert nincs legelő szolgáid juhai számára, mert súlyos az éhség Kanaán országában; és most hadd lakjanak szolgáid Gósen földjén”.
5. vers
És Fáraó szólt Józsefhez, mondván: „Atyád és testvéreid eljöttek hozzád.
6. vers
Egyiptom országa előtted van, az ország legjavában telepítsd le atyádat és testvéreidet, lakjanak Gósen földjén. És ha tudod, hogy vannak közöttük derék férfiak, tedd meg őket nyájaim felügyelőivé”.
7. vers
És József elhozta atyját Jákóbot és Fáraó elé állította és Jákób megáldotta Fáraót.
8. vers
És Fáraó szólt Jákóbhoz: „Mennyi életed éveinek napjai?”
9. vers
És Jákób felelt Fáraónak: „Vándoréletem éveinek napjai százharminc év; kevés és szomorú volt életéveim napjainak sora és nem érték el őseim életéveinek napjait vándorlásuk idejében”.
10. vers
Ezután megáldotta Jákób Fáraót és elment Fáraó elől.
11. vers
És József letelepítette atyját és testvéreit és adott nekik birtokot Egyiptom országában, az ország javában, Ráamszész földjén, amint Fáraó megparancsolta.
12. vers
És ellátta József atyját és testvéreit és atyjának egész házanépét kenyérrel a gyermekek számának megfelelően.
13. vers
És nem volt kenyér az egész országban, mert az éhség nagyon súlyos lett; és ellankadt Egyiptom országa és Kanaán országa az éhség miatt.
14. vers
És összeszedte József mind a pénzt, ami találtatott Egyiptom országában és Kanaán országában, a gabonáért, amelyet vettek; és József bevitte a pénzt Fáraó házába.
15. vers
És midőn elfogyott a pénz Egyiptom országából és Kanaán országából, akkor eljöttek az egyiptomiak Józsefhez, mondván: „Adj nekünk kenyeret; miért haljunk meg előtted?, mert elfogyott a pénzünk”.
16. vers
És szólt József: „Adjátok ide barmaitokat és én adok nektek barmaitokért, ha elfogyott a pénzetek”.
17. vers
Elhozták barmaikat Józsefhez és ő adott nekik kenyeret a lovakért, a juhnyájakért, a gulyákért és a szamarakért és ellátta őket kenyérrel mind az ő barmaikért abban az évben.
18. vers
És midőn elmúlt az az év, eljöttek hozzá a második évben és mondták neki: „Nem titkoljuk el urunk előtt, hogy elfogyott a pénzünk és a baromcsordák uramnál vannak; nem maradt meg uram szeme előtt semmi, csak testünk és földünk.
19. vers
Miért haljunk meg szemed előtt, mi is, földünk is; végy meg bennünket és földünket kenyérért, és leszünk mi és földünk Fáraónak szolgái; adj vetőmagot is, hogy éljünk és meg ne haljunk, és hogy a föld el ne pusztuljon”.
20. vers
És megvette József Egyiptom egész földjét Fáraó számára, mert az egyiptomiak eladták mindegyik a maga földjét, mert erőt vett rajtuk az éhség és az ország Fáraóé lett.
21. vers
A népet pedig áthelyezte a városokba, Egyiptom határának egyik szélétől a másik széléig.
22. vers
Csak a papok földjét nem vette meg, mert a papok Fáraótól kapták részüket és ették részüket, melyet Fáraó nekik adott, tehát nem adták el földjüket.
23. vers
És szólt József a néphez: „Íme, megvettelek benneteket ma és földeteket Fáraó számára; imhol számotokra vetőmag, vessétek be a földet.
24. vers
És fog történni aratáskor, hogy a termésből adtok egy ötödöt Fáraónak, négy rész pedig legyen a tietek vetőmagul a földnek és eledelül nektek és házaitok népének, és hogy legyen enniök gyermekeiteknek”.
25. vers
És mondták: „Megmentetted életünket, hadd találjunk kegyet uram szemében, és mi szolgái leszünk Fáraónak.”
26. vers
József törvényül tette meg ezt Egyiptom országa számára mindezen napig. Hogy Fáraóé az ötöd, csakis a papok földje nem lett Fáraóé.
27. vers
És Izráel lakott Egyiptom országában, Gósen földjén, birtokukba vették és nagyon megszaporodtak és megsokasodtak.
28. vers
És Jákób tizenhét évig élt Egyiptomban, és voltak Jákób napjai, életének évei: száznegyvenhét év.
29. vers
És közeledett az idő, midőn Izráelnek meg kellett halnia, és hivatta fiát, Józsefet és szólt hozzá: „Ha ugyan kegyességet találtam szemedben, tedd, kérlek, kezedet csípőm alá, hogy szeretetet és hűséget fogsz velem gyakorolni; ne temess el, kérlek, Egyiptomban,
30. vers
hanem, hogy atyáimnál feküdjem, vigy el Egyiptomból és temess el az ő sírhelyükben”. És ő felelt: „Szavaid szerint fogok cselekedni”.
31. vers
És szólt: „Esküdj meg nekem!” És ő megesküdött neki. Erre Izráel leborult az ágy fejére.
Könyvek
