Genezis
33. fejezet
1. vers
És felemelte Jákób a szemét és látta, íme Ézsau jön és vele négyszáz ember; akkor szétosztotta a gyermekeket, Léa és Ráhel mellé és a két szolgáló mellé.
2. vers
A szolgálókat és gyermekeiket állította legelől, Léát és gyermekeit azután, Ráhelt meg Józsefet leghátrább.
3. vers
És elvonult előttük és földreborult hétszer, míg testvére közelébe ért.
4. vers
És Ézsau elébe futott, megölelte, nyakába borult és megcsókolta és sírtak.
5. vers
És fölemelte szemét és meglátta az asszonyokat és gyermekeket, kérdezte: „Kik ezek itt veled?” És ő felelte: „A gyermekek, akikkel Isten a te szolgádat megajándékozta”.
6. vers
És előléptek a szolgálók, ők és gyermekeik és leborultak.
7. vers
Előlépett Léa is gyermekeivel és leborultak; azután előlépett József és Ráhel és leborultak.
8. vers
És ő szólott: „Mit akarsz ezzel az egész táborral, amellyel találkoztam?” Mondta: „Hogy kegyet találjak uram szemében”.
9. vers
És szólt Ézsau: „Van nekem elég, testvérem; legyen a tied, ami a tied”.
10. vers
És Jákób szólt: „Nem, kérlek, ha kegyet találtam szemedben, fogadd el ajándékomat kezemből, mert arcodat úgy láttam, amint Isten színét látjuk, és te kedvesen fogadtál.
11. vers
Fogadd el, kérlek, ajándékomat, amelyet neked hoztam, mert Isten megajándékozott engem, és mert van nekem mindenem”. Unszolta őt és ő elfogadta.
12. vers
És ő így szólt: „Induljunk és menjünk, én akarok előtted menni”.
13. vers
És ő mondta neki: „Uram, tudod, hogy a gyermekek gyengék és hogy a juhok meg a nyájak szoptatnak – ha meghajtják csak egy napig, a juhok mind elhullanak.
14. vers
Menj csak uram előre, kérlek, szolgád előtt, én hadd ballagjak lassan jószágom járása és a gyermekek járása szerint, amíg eljutok uramhoz Széirbe”.
15. vers
És szólt Ézsau: „Hadd hagyjam melletted egy részét a népnek, amely velem van”. És ő szólt: „Mire való ez? Találjak csak kegyet uram szeme előtt!”
16. vers
Ezután visszatért Ézsau azon a napon útján Széirbe.
17. vers
És Jákób elindult Szukkótba és épített magának házat, jószágának pedig csinált hajlékokat. Ezért nevezik a helységet Szukkótnak.
18. vers
És elérkezett Jákób békességben Sekem városába, amely Kanaán országában van, amidőn jött Paddán-Arámból; és táborozott a város előtt.
19. vers
És megvette a telket, ahol felütötte sátorát, Hamórnak, Sekem atyjának fiaitól száz keszitáért.
20. vers
És felállított ott oltárt és így nevezte el: Isten, Izráel Istene.
Könyvek
