Genezis
18. fejezet
1. vers
És megjelent neki az Örökkévaló Mamré terebintusainál, amidőn ő ült a sátor bejáratánál mikor a nap a legmelegebben sütött.
2. vers
És fölemelte szemét és maga elé nézett, íme három férfiú áll előtte, és midőn látta őket, eléjük futott a sátor bejáratából és leborult a földre,
3. vers
És szólt: „Uram, ha ugyan kegyet találtam előtted, ne kerüld el, kérlek, szolgádat.
4. vers
Hadd hozzanak egy kis vizet, mossátok meg lábatokat és pihenjetek a fa alatt.
5. vers
És én hozok egy darab kenyeret, hogy erősítsétek szíveteket, azután tovább mehettek, ha már erre jöttetek szolgátok felé.” És ők feleltek: „Tégy úgy, amint mondtad.”
6. vers
És sietett Ábrahám a sátorba Sárához és szólt: „Hozz gyorsan három mérő lánglisztet, gyúrd meg és készíts lepényeket!”
7. vers
És Ábrahám a marhákhoz futott és vett egy gyenge és jó borjút, odaadta a legénynek és az sietve elkészítette.
8. vers
És vett vajat és tejet, meg a borjút, amelyet elkészített és eléjük tette, ő maga pedig mellettük állt a fa alatt és ők ettek.
9. vers
És mondták neki: „Hol van a felséged, Sára?” Ő pedig felelt: „A sátorban van.”
10. vers
És amaz mondta: „Jövőre ilyen tájban visszatérek hozzád és akkor feleségednek, Sárának, fia lesz.” Sára pedig hallotta ezt a sátor bejárójában, amelynek háta mögött volt.
11. vers
Ábrahám és Sára pedig öregek voltak, nagyon korosak; megszűnt már Sárának úgy lenni, amint a nőknél szokás.
12. vers
És Sára nevetett magában, mondván: „Miután elfonnyadtam, lehet-e még gyönyöröm, mikor az uram is öreg?”
13. vers
Ekkor szólott az Örökkévaló Ábrahámhoz: „Miért nevetett Sára, mondván: Vajjon igazán szülök-e még én, aki öreg vagyok?
14. vers
Van-e lehetetlen dolog az Örökkévaló előtt? Jövőre ez időtájban visszatérek hozzád és Sárának fia lesz.”
15. vers
Sára pedig tagadta, mondván: „Nem nevettem”, mert félt. Ő pedig mondta: „De bizony, nevettél.”
16. vers
Azután felkerekedtek onnan a férfiak és Szodoma felé tekintettek; és Ábrahám velük ment, hogy elkísérje őket.
17. vers
És az Örökkévaló mondta: „Eltitkoljam-e Ábrahám előtt, mitévő vagyok?
18. vers
Holott bizonyos, hogy Ábrahám nagy és hatalmas nemzetté lesz és benne áldottak lesznek a föld összes nemzetei.
19. vers
Mert megismertem őt azért, hogy ő parancsolja meg fiainak és háza népének, ő utána, hogy kövessék az Örökkévaló útját, cselekedjenek igazságot és jogot; hogy az Örökkévaló teljesítse Ábrahámon, amit róla mondott.”
20. vers
És szólott az Örökkévaló: „Mivel sok a panasz Szodoma és Gomora ellen és bűnük igen súlyos,
21. vers
megyek és meglátom, vajjon egészen a hozzám eljutott panaszok szerint cselekedtek-e; és ha nem, hadd tudjam meg!”
22. vers
És elfordultak onnan a férfiak és elmentek Szodomába, Ábrahám pedig még ott állott az Örökkévaló előtt.
23. vers
Ábrahám közelebb lépett hozzá és így szólt: „Vajjon elpusztítod-e az igazakat is a gonoszokkal?
24. vers
Talán van ötven igaz ember a városban, valóban elpusztítod-e és nem bocsátasz-e meg a városnak az ötven igaz miatt, akik benne vannak?
25. vers
Távol legyen tőled, hogy ilyen dolgot cselekedjél, hogy megöljed az igazat a gonosszal és egyenlő legyen az igaz és a gonosz, távol legyen tőled! Vajjon az egész világ bírája ne cselekedjék igazságosan?”
26. vers
És mondta az Örökkévaló: „Ha találok Szodoma városában ötven igazat, megbocsátok miattuk az egész városnak.”
27. vers
És felelt Ábrahám mondván: „Íme én vállaltam, hogy beszélek Uramhoz, pedig por és hamu vagyok.
28. vers
Talán hiányzik az ötven igazból öt, vajjon elpusztítod-e az öt miatt az egész várost?” Mondta: „Nem pusztítom el, ha ott negyvenötöt találok.”
29. vers
És szólt ismét hozzá és mondta: „Talán találsz ott negyvenet?” És ő mondta: „Nem teszem a negyven miatt.”
30. vers
És mondta: „Ne haragudj Uram, ha szólok, talán találsz ott harmincat?” És ő mondta: „Nem teszem, ha találok ott harmincat.”
31. vers
És mondta: „Íme én vállaltam, hogy beszélek Uramhoz, talán találsz ott huszat?” És ő mondta: „Nem pusztítom el a húsz miatt.”
32. vers
És mondta: „Ne haragudjék Uram, hadd szóljak csak még egyszer, talán találsz ott tizet? És ő mondta: „Nem pusztítom el a tíz miatt.”
33. vers
És elment útjára az Örökkévaló, mikor befejezte beszédét Ábrahámmal, Ábrahám pedig visszatért helyére.
Könyvek
