Genezis
44. fejezet
1. vers
És megparancsolta háza vezetőjének, mondván: „Töltsd meg az emberek zsákjait eleséggel, amennyit csak elvinni képesek, és tedd be mindegyiknek pénzét zsákja szájába.
2. vers
És tedd be serlegemet, az ezüst serleget a legkisebbik zsákjának szájába, gabonájának árával együtt”. És ő úgy cselekedett, amint József mondta.
3. vers
És amikor a reggel felvirradt, elbocsátották az embereket, szamaraikkal együtt.
4. vers
És amikor kimentek a városból, és még nem voltak messze, azt mondta József háza vezetőjének: „Menj az emberek után, és ha utólérted őket, mondd nekik, miért fizettétek rosszal a jót?
5. vers
Nem ez az, amiből az uram iszik és abból szokott jósolni is? Rosszul cselekedtétek, amit tettetek”.
6. vers
És utólérte őket és ezeket a szavakat mondta nekik.
7. vers
És ők mondták neki: „Miért szólt uram ilyen szavakat, távol legyen szolgáidtól, hogy ilyen dolgot cselekedjenek.
8. vers
A pénzt, amelyet zsákjaink szájában találtunk, visszahoztuk neked Kanaán országából, hogy lopnánk hát urad házából ezüstöt vagy aranyat?
9. vers
Akárkinél megtaláljuk szolgáid közül, az haljon meg és mi is urunk rabszolgái legyünk”.
10. vers
És ő szólt: „Most is szavaitok szerint legyen; akinél van, az rabszolgám lesz, ti pedig mentesek lesztek”.
11. vers
Hamarosan lerakta mindegyik zsákját a földre és kibontotta mindegyik a zsákját.
12. vers
Ő kutatott, a legnagyobbnál kezdte és a legkisebbnél végezte; és megtalálták a serleget Benjámin zsákjában.
13. vers
Megszaggatták ruháikat, azután mindegyik fölrakodott szamarára és visszatértek a városba.
14. vers
Jehuda és testvérei bementek József házába – ő még ott volt – és földre vetették magukat előtte.
15. vers
És József mondta nekik: „Micsoda dolog ez, amit cselekedtetek? Nem tudjátok-e, hogy olyan férfiú, mint én, jósolni szokott?”
16. vers
És szólt Jehuda: „Mit mondjunk uramnak, mit szóljunk és hogy igazoljuk magunkat? Isten megtudta szolgáid bűnét. Íme, rabszolgái vagyunk uramnak, mi, és az is, akinél a serleg találtatott”.
17. vers
És ő azt mondta: „Távol legyen tőlem, hogy ezt tegyem. Az az ember, akinél a serleg találtatott, az legyen rabszolgám, ti pedig menjetek fel békével atyátokhoz.”
18. vers
Ekkor eléje lépett Jehuda és mondta: „Kérlek, uram, hadd szóljon szolgád egy szót uram fülébe és ne törjön ki haragod szolgád ellen, mert te olyan vagy, mint Fáraó.
19. vers
Uram, te kérdezted szolgáidat, mondván: van-e atyátok vagy testvéretek?
20. vers
És mi mondtuk uramnak: van atyánk, öreg ember és egy öregségére született gyermeke, a legkisebbik; testvére meghalt és ő egyedül maradt meg anyjának és az atyja szereti.
21. vers
És te azt mondtad szolgáidnak: hozzátok le hozzám, hadd vessem reá szememet.
22. vers
És mi mondtuk uramnak, a fiú nem hagyhatja el atyját, ha elhagyja atyját, akkor az meghal.
23. vers
Te pedig azt mondtad szolgáidnak, ha legkisebb testvértek nem jön le veletek, ne lássátok többé arcomat.
24. vers
És történt, hogy midőn fölmentünk szolgádhoz, az én atyámhoz, megmondtuk neki uram szavait.
25. vers
És atyánk mondta: menjetek újra és vegyetek nekünk egy kis eleséget.
26. vers
És mi azt mondtuk, nem mehetünk le; ha velünk van legkisebb testvérünk, akkor lemegyünk, mert nem láthatjuk a férfiú arcát, ha legkisebb testvérünk nincs velünk.
27. vers
És szólt hozzánk szolgád, az én atyám: ti tudjátok, hogy két fiút szült nekem az én feleségem.
28. vers
Az egyik elment tőlem és akkor azt mondtam, bizony szét lett tépve, és nem is láttam mostanig.
29. vers
És ha elveszitek ezt is színem elől és baleset éri, akkor ősz fejemet gondok közt viszitek le a sírba.
30. vers
És ha most eljövök szolgádhoz, az atyámhoz és a fiú nincs velünk, holott lelke össze van kötve az ő lelkével,
31. vers
ha meglátja, hogy a fiú nincs meg, akkor meghal, és szolgáid, atyánknak, a te szolgádnak ősz fejét búbánatban teszik majd a sírba.
32. vers
Mert szolgád jótállt a fiúért atyámnál, mondván: Ha vissza nem hozom őt hozzád, minden időre vétkes legyek előtted.
33. vers
Most tehát, kérlek, maradjon szolgád uram rabszolgája a fiú helyett, és engedd a fiút felmenni testvéreivel.
34. vers
Mert hogyan mehetnék fel atyámhoz, ha a fiú nincsen velem? Nem nézhetném a szerencsétlenséget, amely atyámat éri.”
Könyvek
