Genezis
29. fejezet
1. vers
Jákób ezután útra kelt és elment kelet fiainak országába.
2. vers
És látott egy kutat a mezőn és mellette három juhnyáj heverészett, mert ebből a kútból itatják a nyájakat. És a kút száján egy nagy kő volt.
3. vers
Ide szokták összegyüjteni a nyájakat; és elgördítették a követ a kút szájáról, megitatták a juhokat és azután visszatették a követ a helyére, a kút szájára.
4. vers
És szólt hozzájuk Jákób: „Testvéreim, hova valók vagytok?” És feleltek: „Háránból valók vagyunk”.
5. vers
És szólt hozzájuk: „Ismeritek Lábánt, Náhór fiát?” És feleltek: „ismerjük”.
6. vers
És szólt hozzájuk: „Békében van-e?” S feleltek: „Békében van; íme leánya Ráhel éppen jön a juhokkal”.
7. vers
És ő szólt: „Íme még hosszú a nap, nincs még itt a jószág beterelésének ideje, itassátok meg a juhokat, menjetek és legeltessétek őket”.
8. vers
És ők feleltek: „Nem tehetjük, amíg össze nem gyűlnek a nyájak mind, akkor elgördítik a követ a kút szájáról, hogy megitassuk a juhokat”.
9. vers
Mialatt beszélt velük, Ráhel odaérkezett atyja juhaival, mert ő legeltette őket.
10. vers
És történt, hogy midőn Jákób meglátta Ráhelt, Lábánnak, anyja testvérének leányát és Lábánnak, anyja testvérének juhait, odalépett Jákób és elgördítette a követ a kút szájáról és megitatta Lábánnak, anyja testvérének juhait.
11. vers
És megcsókolta Jákób Ráhelt, fölemelte hangját és sírt.
12. vers
És megmondta Jákób ráhelnek, hogy ő atyjának vére és hogy Rebekának fia. És ő elfutott és megmondta atyjának.
13. vers
És történt, hogy midőn Lábán Jákóbnak, nővére fiának hírét vette, elébe futott, megölelte, megcsókolta és elvezette házába, és elbeszélte Lábánnak mindezeket a dolgokat.
14. vers
És szólt hozzá Lábán: „Bizony csontom és húsom vagy te!” És nála maradt egy teljes hónapig.
15. vers
És szólt Lábán Jákóbhoz: „Azért, mert testvérem vagy, ingyen szolgálj-e engem? Mondd meg nekem, mi legyen a béred?”
16. vers
Lábánnak két leánya volt: a nagyobbik neve Léa, a kisebbiknek a neve Ráhel volt.
17. vers
Léa szemei gyengék voltak, Ráhel azonban szép alakú és szép arcú volt.
18. vers
Jákób megszerette Ráhelt és így szólt: „Szolgálok neked hét évig Ráhelért, kisebbik leányodért”.
19. vers
És felelt Lábán: „Jobb, ha neked adom, semhogy más férfinak adjam, maradj nálam”.
20. vers
És Jákób hét évig szolgált Ráhelért, de neki csak néhány napnak tetszett, mert szerette őt.
21. vers
És Jákób szólott Lábánnak: „Add ide feleségemet, mert időm kitelt; hadd menjek be hozzá”.
22. vers
És összegyüjtötte Lábán a helység népét és lakodalmat csinált.
23. vers
És történt, hogy este lett, vette leányát, Léát és bevitte hozzá; és ő bement hozzá.
24. vers
És odaadta Lábán Zilpát, a szolgálóját, leányának Léának szolgálóúl.
25. vers
És történt, hogy midőn reggel lett, látta, hogy íme Léa az; és szólt Lábánhoz: „Mit tettél velem? Nem Ráhelért szolgáltam-e nálad, miért csaltál meg?”
26. vers
És mondta Lábán: „Nem szokás nálunk, hogy odaadják az ifjabbikat az idősebbik előtt.
27. vers
Töltsd ki ennek a hetét, akkor odaadjuk neked amazt is azért a szolgálatért, amelyet szolgálsz nálam még hét évig”.
28. vers
És Jákób úgy tett, eltöltötte ennek a hetét is és akkor feleségül odaadta neki leányát, Ráhelt is.
29. vers
És Lábán odaadta Bilha szolgálóját leányának, Ráhelnek szolgálójául.
30. vers
És bement Ráhelhez is, és jobban szerette Ráhelt mint Léát; és szolgált nála még hét évig.
31. vers
Látta pedig az Örökkévaló, hogy Léát nem szereti és megnyitotta méhét; de Ráhel magtalan volt.
32. vers
És viselős lett Léa, fiút szült és elnevezte Reubénnek, mert mondta: „Bizony meglátta az Örökkévaló nyomorúságomat, bizony most szeretni fog a férjem”.
33. vers
Újra viselős lett, fiút szült és mondta: „Bizony meghallotta az Örökkévaló, hogy gyűlölt vagyok és adta nekem ezt is”; és elnevezte Simeónnak.
34. vers
Újra viselős lett, fiút szült s mondta: „Most már ragaszkodni fog hozzám az én férjem, mert szültem neki három fiút”, ezért elnevezte őt Lévinek.
35. vers
Újra viselős lett, fiút szült és mondta: „Most hálát adok az Örökkévalónak”; ezért elnevezte őt Jehudának. És többet nem szült.
Könyvek
