Genezis
2. fejezet
1. vers
Így bevégeztetett az ég és a föld és minden seregük.
2. vers
És a hetedik napon Isten bevégezte művét, melyet alkotott, és megnyugodott a hetedik napon minden művétől, amelyet alkotott.
3. vers
Ekkor megáldotta Isten a hetedik napot és megszentelte, mert ezen megnyugodott Isten minden művétől, amelyet teremtett és alkotott.
4. vers
Ez az ég és a föld teremtésének története, azon a napon, amelyen az Örökkévaló Isten a földet és az eget alkotta.
5. vers
De a mezőnek semmi növénye nem volt még a földön, sem a mezőnek füve nem sarjadt még ki, mert az Örökkévaló Isten nem hullatott esőt a földre és nem volt ember, aki megmívelje a földet.
6. vers
De köd szállott fel a földről és megáztatta az egész föld színét.
7. vers
És megalkotta az Örökkévaló Isten az embert a föld porából és az élet leheletét lehelte orrába; és az ember élő lénnyé lett.
8. vers
És az Örökkévaló Isten kertet ültetett napkeleten Édenben és odahelyezte az embert, akit alkotott.
9. vers
És növesztett az Örökkévaló Isten a földből mindenféle fát, a szemnek kedveset és táplálékul jót; az élet fája ott volt a kert közepén, valamint a jó és a rossz tudásának fája is.
10. vers
Édenből pedig folyó áradt ki, hogy öntözze a kertet; onnan pedig szétvált és négy ágra szakadt.
11. vers
Az egyiknek neve Pisón, ez körüljárja Havila egész országát, ahol az arany van.
12. vers
És annak az országnak aranya jó; ott van a bedellium és az ónixkő is.
13. vers
A második folyó neve Gihón, ez körüljárja Ethiópia egész országát.
14. vers
A harmadik folyó neve Hiddekel, ez Assziria keleti előtt folyik. A negyedik folyó pedig az Eufrátesz.
15. vers
És vette az Örökkévaló Isten az embert és odahelyezte az Éden kertjébe, hogy azt mívelje és őrizze.
16. vers
És megparancsolta az Örökkévaló Isten az embernek, mondván: „A kert minden fájáról szabadon ehetel.
17. vers
De a jó és a rossz tudásának fájáról ne egyél, mert azon a napon, amelyen belőle eszel, meg fogsz halni!”
18. vers
És mondta az Örökkévaló Isten: „Nem jó, hogy az ember egyedül legyen, alkotok neki hozzá való segítőtársat!”
19. vers
És megalkotta az Örökkévaló Isten a földből a mező minden vadját és az ég minden madarát és elhozta az emberhez, hogy lássa, minek nevezi őket, és bárminek nevezi az ember mindegyik élő lényt, az legyen a neve.
20. vers
És az ember nevet adott minden baromnak, az ég minden madarának és a mező minden vadjának; de az ember számára nem talált hozzávaló segítőtársat.
21. vers
És az Örökkévaló Isten mély álmot bocsátott az emberre, és ő elaludt; ekkor kivett bordáiból egyet és húst zárt helyébe.
22. vers
És az Örökkévaló Isten asszonnyá alakította a bordát, melyet az emberből kivett és odavitte az emberhez.
23. vers
És az ember így szólt: „ez immár csont az én csontjaimból és hús az én húsomból, azért neveztessék némbernek, mert az emberből vétetett.”
24. vers
Ezért a férfi elhagyja atyját és anyját és ragaszkodik feleségéhez és egy testté lesznek.
25. vers
És mindketten az ember és felesége, mezítelenek voltak s nem szégyelték magukat.
Könyvek
