Genezis
38. fejezet
1. vers
És történt abban az időben, hogy Jehuda elment testvéreitől és betért egy adullami férfiúhoz, neve Hira.
2. vers
És meglátta ott Jehuda egy Sua nevű kanaáni férfiúnak a leányát, elvette és bement hozzá.
3. vers
És viselős lett és szült egy fiút, és elnevezte Érnek.
4. vers
És ismét viselős lett és szült egy fiút és elnevezte Ónánnak.
5. vers
És ismét szült egy fiút és elnevezte Sélának; Kezibben volt, midőn szülte őt.
6. vers
És Jehuda feleséget vett Érnek, az elsőszülöttjének, neve volt Támár.
7. vers
De Ér, Jehuda elsőszülöttje rossz volt Isten szemében, és megölte őt az Örökkévaló.
8. vers
Erre Jehuda szólt Ónánnak: „Menj be testvéred feleségéhez és teljesítsd az elhalt férj testvérének a kötelességét és támassz magzatot testvérednek”.
9. vers
És tudta Ónán, hogy nem az övé lesz a magzat, és történt, hogy midőn bement testvére feleségéhez, a földre ontotta, hogy ne adjon magzatot testvérének.
10. vers
Az, amit tett, rossz volt az Örökkévaló szemében, és megölte őt is.
11. vers
Ekkor mondta Jehuda Támárnak, a menyének: „Maradj özvegyen atyád házában, míg megnő Séla fiam”; mert azt gondolta, hátha meghal ő is, mint testvérei. És elment Támár és atyja házában lakott.
12. vers
Sok idő mult el és meghalt Sua leánya, Jehuda felesége; és megvigasztalódott Jehuda és fölment juhainak nyíróihoz, ő és Hira, az ő adullámi barátja, Timnába.
13. vers
És tudtára adták ezt Támárnak, mondván: „Íme, ipad fölmegy Timnába juhait nyírni”.
14. vers
Ekkor levetette magáról özvegyi ruháit, elfödte magát fátyollal és beburkolózott és leült Énájim bejáratán, mely a Timnába vezető úton van, mert látta, hogy Séla már felnőtt és őt nem adták hozzá feleségül.
15. vers
Midőn Jehuda meglátta őt, paráznának vélte, mert elfödte arcát.
16. vers
És letért hozzá az útra, és szólt hozzá: „Kérlek, hadd menjek be hozzád”. Mert nem tudta, hogy ez a menye. És ő így szólt: „Mit adsz nekem, ha bejössz hozzám?”
17. vers
És ő szólt: „Majd küldök neked egy kecskegödölyét a nyájból”. Ő mondta: „Adsz nekem zálogot, amíg elküldöd?”
18. vers
És ő szólt: „Mi legyen a zálog, amit adjak?” Felelt: „Pecséted, zsinórod és a botod, amely kezedben van”. És ő odaadta neki, bement hozzá, és viselős lett tőle.
19. vers
Ezután fölkelt, elment, levetette fátyolát és fölöltötte özvegyi ruháit.
20. vers
Jehuda elküldte a kecskegödölyét az ő adullámi barátja által, hogy átvegye a zálogot az asszony kezéből, de nem találta őt.
21. vers
És megkérdezte a helység embereit, mondván: „Hol van a parázna nő, aki Énájimban az út mellett volt?” Azt mondták: „Nem volt erre parázna nő”.
22. vers
És ő visszatért Jehudához, mondván: „Nem találtam meg és a helység emberei is mondták: nem volt arra parázna nő”.
23. vers
Erre Jehuda azt mondta: „Tartsa meg hát magának, nehogy csúffá legyünk; íme én elküldtem e gödölyét, de te nem találtad meg őt”.
24. vers
És történt mintegy három hónap múlva, hogy elmondták Jehudának, mondván: „Paráználkodott Támár, a menyed, és íme, viselős is paráznaságból”. Erre Jehuda szólt: „Vezessétek ki, hogy elégessék”.
25. vers
Mikor kivezették, elküldött ipjához, mondván: „Attól a férfiútól, akié ezek, vagyok én viselős”. Szólt továbbá: „Ismerd meg, kérlek, kié ez a pecsét, a zsinór és a bot”.
26. vers
Jehuda fölismerte és azt mondta: „Igazságosabb ő nálamnál, mivelhogy nem adtam őt Séla fiamnak”. És többé nem ismerte őt meg.
27. vers
És történt, hogy szülésekor, íme, ikrek voltak a méhében.
28. vers
És történt, hogy midőn szült, az egyik kinyujtotta kezét és a bába vett piros fonalat és rákötötte kezére, mondván: „Ez jött először”.
29. vers
S történt, hogy midőn visszahúzta kezét, íme kijött a testvére, és ő szólt: „Miért törtél magadnak rést?” Ezért nevezték őt Perecnek.
30. vers
Azután kijött testvére, akinek kezén volt a piros fonal és elnevezték Zeráhnak.
Könyvek
