Genezis
32. fejezet
1. vers
És kora reggel felkelt Lábán, megcsókolta fiait és leányait és megáldotta őket. És Lábán elment és visszatért hazájába.
2. vers
Jákób pedig útjára ment és találkoztak vele Isten angyalai.
3. vers
Szólt Jákób, mikor megpillantotta őket: „Ez Isten serege”. Ezért azt a helyet Mahanájimnak nevezte.
4. vers
És Jákób előre küldött követeket Ézsauhoz, a testvéréhez Széir országába, Edóm földjére
5. vers
és megparancsolta nekik, mondván: „Így szóljatok uramhoz, Ézsauhoz: Így szól szolgád, Jákób: Lábánnál tartózkodtam és ott maradtam mostanáig.
6. vers
Van ökröm, szamaram, juhom, szolgám és szolgálóm, és üzenetet küldök uramnak, hogy kegyességet találjak szemedben”.
7. vers
És visszatértek a követek Jákóbhoz, mondván: „Elmentünk testvéredhez, Ézsauhoz, ő éppen feléd jön és négyszáz ember van vele”.
8. vers
Jákób erre nagyon megijedt, aggódott, és két táborra osztotta a népet, amely vele volt és a juhokat, a barmokat és a tevéket.
9. vers
És szólt: „Ha Ézsau az egyik táborhoz ér és megveri, a megmaradt tábor elmenekülhet”.
10. vers
És szólt Jákób: „Ábrahám atyám Istene és Izsák atyám Istene, Örökkévaló, aki azt mondtad nekem: Térj vissza országodba és szülőföldedre, hogy jót tegyek veled;
11. vers
nem érdemlem meg mindazt a szeretetet és mindazt a hűséget, amelyet míveltél a te szolgáddal, mert csak botommal keltem át a Jordánon, és most két táborrá lettem.
12. vers
Ments meg testvérem kezéből, mert félek tőle, Ézsau kezéből, talán jön és megöl engem és az anyát és gyermekeit.
13. vers
És te azt mondtad, „jót fogok veled tenni és olyanná teszem magzatodat, mint a tenger fövénye, amely meg nem számlálható sokasága miatt”.
14. vers
És meghált ott azon éjszaka, és abból, ami kezénél volt, ajándékot vett testvére, Ézsau számára.
15. vers
Kecskét kétszázat és bakot huszat; birkát kétszázat és kost huszat;
16. vers
harminc szoptatós tevét és fiaikat; negyven tehenet és tíz bikát, húsz nőstény szamarat és tíz csikót.
17. vers
És átadta ezeket szolgái kezébe, minden nyájat külön-külön, és azt mondta szolgáinak: „Menjetek előre és hagyjatok közöket nyáj és nyáj között”.
18. vers
Megparancsolta az elsőnek, mondván: „Ha reád talál Ézsau testvérem és kérdez téged: kié vagy, hová mész, s kiéi ezek, amelyek előtted vannak,
19. vers
akkor mondd: Jákób szolgádé, ajándék ez, melyet Ézsau uramnak küld; és ő is jön utánunk”.
20. vers
És megparancsolta a másodiknak is, a harmadiknak is, és mindazoknak, akik a nyájak után mentek, mondván: „Ílyképpen szóljatok Ézsauhoz, ha találkoztok vele,
21. vers
és mondjátok: A te szolgád Jákób is is utánunk jön”. Mert ő azt mondta: „Megengesztelem őt az ajándékkal, mely előttem megy, és azután akarok arca elé kerülni, talán kegyes lesz irántam”.
22. vers
Tehát az ajándék előtte ment, és ő meghált azon éjjel a táborban.
23. vers
Fölkelt azon éjjel és vette két feleségét, két szolgálóját és tizenegy gyermekét és átkelt Jábók gázlóján.
24. vers
Vette őket és átvezette a patakon és átvezette azt, amije volt.
25. vers
És Jákób egyedül maradt és tusakodott vele egy ember hajnalhasadtáig.
26. vers
És midőn látta, hogy nem bír vele, megérintette csípőjének forgócsontját és kificamodott Jákób forgócsontja tusakodás közben.
27. vers
És az szólt: „Bocsáss el, mert feljött a hajnal”; de ő azt mondta: „Nem bocsátalak el, amíg meg nem áldottál”.
28. vers
És ő szólt hozzá: „Mi a neved?” Mondta: „Jákób”.
29. vers
És ő szólt: „Ne legyen többé a neved Jákób, hanem Izráel, mert küzdöttél Istennel és emberekkel és győztél”.
30. vers
És kérdezte Jákób, mondván: „Mondd meg, kérlek, nevedet!” Felelt: „Miért kérdezed a nevemet?” És megáldotta őt ott.
31. vers
És Jákób elnevezte a helyet Penuélnek: mert láttam Istent színről-színre és megmenekült lelkem.
32. vers
Már felkelt reá a nap, mikor elment Penuél mellett; ő pedig sántított csípőjén.
33. vers
Azért nem eszik Izráel fiai a szökőinat, amely a csípő forgócsontján van, mind a mai napig, mert megérintette Jákób csípőjének forgócsontját, a szökőínt.
Könyvek
