Sámuel első könyve

chapter 2


Chapters:


verse #1

Anna akkor így imádkozott: Ujjong a szívem Jahvéért: szarvamat Jahve magasra emelte (szarvam Jahvéban magasan van)! Szájam – ellenségeim ellenében tágra nyílik, mert szabadításnak örvendek!


verse #2

Nincs senki szent, mint Jahve! Te rajtad kívül nincs senki sem; nincs kőszikla, miként Te!


verse #3

Ne emlegessétek folyton a magasztos dolgokat, magasztos dolgokat! Elvetemültség ki ne jöjjön szájatokból!


verse #4

A vitézek összetörve; ám a botladozók erőt öveznek magukra.


verse #5

A beteltek kenyérért szegődnek el, az éhesek abbahagyhatják a munkát; sőt a meddő hetet szül s a sok fiúval bíró eleped.


verse #6

Jahve az, aki öl és elevenít; seolba alávisz és felhoz onnan!


verse #7

Jahve űz ki a birtokból és tesz gazdaggá; Ő tesz alacsonnyá, de föl is emel!


verse #8

A porból fölemeli a nyomorultat, a ganéjból a magasba helyezi a szegényt, hogy összeültesse őket az előkelőkkel s a tekintély székét adja nekik örökül!


verse #9

Mert nem saját képességünk tesz erőssé: Jahve tesz erőssé!


verse #10

Összetörnek a Vele perlekedők! Mennydörgést kelt felettük az égben. Jahve ítéli majd meg a földnek széleit. Ő fog erőt adni királyának, Ő emeli fel majd Felkentjének szarvát!


verse #11

Elkána aztán hazament Rámába, a fiú pedig Éli főpap előtt Jahve szolgálatát látta el.


verse #12

Éli fiai pedig Béliál fiai voltak; nem ismerték Jahvét,


verse #13

sem a papok törvényét, a néppel szemben. Amikor éppen valaki áldozatot vágott, odament a pap legénye, amint az a húst főzte, egy háromágú villával


verse #14

s beleszúrt az üstbe, vagy a fazékba, vagy a lábasba, vagy a serpenyőbe; amit aztán a villa felhozott, a pap elvitte magával. Így tettek egész Izraellel, azokkal, akik felmentek oda Silóba.


verse #15

Amellett, mielőtt elfüstölögtették volna a kövérjét, a pap szolgája odament és ezt mondta az áldozó embernek: adj sütni való húst a papnak! De nem fogad el tőled főtt húst, hanem csak nyerset.


verse #16

Ha aztán az az ember így szólt: hadd, hogy előbb szabadon elfüstölögtessék a kövérjét, aztán végy magadnak úgy, ahogy lelked kívánja, így szólt amaz: nem úgy, hanem most add ide, különben erőszakkal elveszem!


verse #17

Igen nagy volt a fiúknak a vétke Jahve színe előtt, mert az emberek lenézték Jahve áldozatát.


verse #18

Sámuel végezte a Jahve színe előtt való szolgálatot, bár gyermek volt. Egy vászon efóddal volt felövezve.


verse #19

Anyja kis felső ruhát szokott neki készíteni s azt évről évre fölvitte, mikor férjével együtt fölment, hogy az évi áldozatot bemutassa.


verse #20

Ilyenkor Éli megáldotta Elkánát és a feleségét: Adjon Jahve neked magot ettől az asszonytól –mondotta – a helyett az elkért gyermek helyett, akit Jahvénak kért volt.


verse #21

Azzal elmentek haza. Jahve tudniillik meglátogatta Annát, ez teherbe esett és szült három fiat és két leányt. A gyermek Sámuel pedig felnőtt Jahvénál.


verse #22

Éli nagyon öreg volt, de meghallotta mindazt, amit fiai egész Izraellel tettek; azt is, hogy összefeküdtek azokkal az asszonyokkal, akik a bizonyságtétel sátorának ajtajánál a szolgálatot végezték.


verse #23

Megszólította őket: Miért tesztek ilyen dolgokat? Állandóan hallom a ti gonosz dolgaitokat ettől az egész néptől!


verse #24

Ne így fiaim, mert nem jó az a hír, amelyet, hallom, hogy Jahve népe terjeszt.


verse #25

Ha ember ember ellen vétkezik, megítéli azt az Isten; de ha az ember Jahve ellen vétkezik, ki ítéli őt meg akkor? De nem hallgattak atyjuk szavára, mert az volt Jahve tetszése, hogy megölje őket.


verse #26

A gyermek Sámuel pedig mindig nagyobb és kedvesebb lett Jahvénak is, az embereknek is.


verse #27

Istennek egy embere ment fel Élihez és ezt mondta neki: Így szól Jahve: Kétségtelen módon kijelentettem magamat atyád házának, mikor Egyiptomban, a fáraó házának tulajdonai voltak.


verse #28

Izrael összes törzsei közül őt választottam ki magamnak papul, hogy égő áldozatot vigyen oltáromra, hogy tömjént füstölögtessen, hogy efódot viseljen előttem, és atyád házának adtam Izrael összes tűzáldozatát.


verse #29

Miért duhajkodtok hát véres áldozatommal és áldozati ajándékommal, melyeket hajlékomba rendeltem? Többre becsülöd fiaidat nálamnál, hogy magatokat annak legjavából hízlaljátok fel, amit csak népem, Izrael nekem ajándékul hoz?


verse #30

Ezért így szól Izrael Istene, Jahve: Bár kétségtelen módon megmondta, hogy házad és atyád háza örökösen előttem fognak járni: most már távol legyen ez tőlem – ezt mondja Jahve – mert Én azt becsülöm meg, aki Engem megbecsül s könnyűnek találom azokat, akik Engem megvetnek!


verse #31

Napok fognak majd jönni, amelyeken karodat és atyád házának karját összezúzom, úgyhogy házadban nem lesz öreg.


verse #32

Akkor majd szorongatót látsz a hajlékban, bármennyire is jót tesz Jahve Izraellel: a te házadban soha sem lesz öreg.


verse #33

De valakit nem vágok ki házadból, oltárom mellől, hogy szemed elsenyvedjen és lelked elepedjen, mikor házad egész férfi szaporulata meghal.


verse #34

Jelül az az eset szolgáljon néked, amely két fiadra, Hofnira és Fineásra fog jönni: egy napon fognak mindketten meghalni.


verse #35

De fogok én magamnak hűséges papot beállítani, olyat, aki szívem és lelkem szerint cselekszik; megmaradó házat fogok neki építeni; az mindenkor Fölkentem előtt fog járni!


verse #36

Majd akkor mindaz, aki házadból megmarad, elmegy, hogy leboruljon előtte egy kis megtakarított pénzért, egy vekni kenyérért és ezt mondja: Alkalmazz engem egy papi állásra, hogy egy falat kenyeret ehessem!

Chapters:


Books