Sámuel első könyve

chapter 27


Chapters:


verse #1

Dávid a szívével beszélt: Egy napon elragad a Saul keze! Nem jobb nekem, ha szépen elmenekülök a filiszteusok földére? Így Saul számára reménytelenné válik, hogy Izrael bármely határán lelkemre törjön. Én meg megszabadulok a kezéből!


verse #2

S Dávid fölkerekedett s hatszáz emberével általment Gát királyához, Ákishoz, a Máók fiához.


verse #3

Így hát Dávid embereivel és családjával együtt Ákisnál lakott Gátban; Dávid a két feleségével, a jezréeli Achinoámmal és Abigaillal, a Nábál feleségével, aki karmeli volt.


verse #4

Mikor Saulnak megjelentették, hogy Dávid elfutott, abbahagyta az üldözését.


verse #5

Dávid megbeszélést kezdett Ákissal: Ha kegyelmet találtam szemedben, adjanak nekünk helyet az egyik mezei városban, hadd lakjam ott! Miért laknék szolgád nálad, a királyság fővárosában?


verse #6

Ákis abban az időben Ciklágot adta oda; azért lett Ciklág a mai napig Juda királyaié.


verse #7

Az az idő, amely alatt Dávid Filiszteus területen lakott, egy év és négy hónap volt.


verse #8

Dávid és emberei aztán hadba vonultak és kifosztották a Gesuriakat, a Girzieket és az Amálekieket, mert ezek voltak ősi lakói annak a földnek, mely a Surba vivő útig és Egyiptom földéig terjed.


verse #9

Dávid megverte azt az országot és sem férfit, sem nőt nem hagyott életben. Juhot, marhát, szamarakat, tevéket, ruhákat elvett; aztán visszatért Akishoz.


verse #10

Ákis megkérdezte: Fosztogattatok ma? – Juda délvidékén – felelte Dávid – meg az „Isten könyörül” -népnél s Kéni délvidékén.


verse #11

Dávid sem férfit, sem nőt nem hagyott életben, sem Gátba menni, hogy – mint mondotta – jelentést ne tegyenek ellenünk. Így cselekedett Dávid, így fosztogatott az egész idő alatt, míg Dávid Filiszteus területen tartózkodott.


verse #12

Ákis bízott Dávidban azt gondolta: Biztos, hogy megutáltatta magát a népével, Izraellel s nekem örökre szolgám lesz.

Chapters:


Books