Sámuel első könyve

chapter 8


Chapters:


verse #1

Amikor aztán Sámuel megvénült, fiait tette Izraelen bírákká.


verse #2

Elsőszülött fiának neve Joel volt, másikának neve Abija. Ezek Beérsebában bíráskodtak.


verse #3

De fiai nem jártak az ő útjain, hanem a nyereség felé hajoltak, megvesztegetést fogadtak el és elcsavarták az ítéletet.


verse #4

Egybegyűltek hát Izrael összes vénei, elmentek Sámuelhez Rámába


verse #5

és így szóltak hozzá: lám, te megvénültél, fiaid nem járnak a te utadon: Így hát helyezz fölénk királyt, hogy az ítéljen minket úgy, ahogy a nemzeteknél van!


verse #6

Sámuel azonban rossznak látta a dolgot, azt, ahogy mondták: adj nekünk királyt, hogy az ítéljen minket! Úgyhogy Sámuel Jahvéhoz fordult könyörgéssel.


verse #7

Jahve ellenben így szólt Sámuelhez: Hallgass a nép szavára mind abban, amit mondanak neked, mert nem téged vetettek meg, hanem Engemet vetettek meg, hogy ne legyek király rajtuk.


verse #8

Pontosan úgy, ahogy azóta, hogy Egyiptomból fölhoztam őket, a mai napig cselekedtek, hogy elhagytak Engem s más isteneknek szolgáltak, úgy cselekesznek veled is!


verse #9

Így hát hallgass szavukra, de tégy erős bizonyságot s úgy add tudtukra a király jogát, aki uralkodni fog rajtuk!


verse #10

Sámuel azután elmondta a népnek Jahve összes beszédeit, azoknak, akik királyt kértek tőle.


verse #11

Ez lesz a király joga, – szólott – aki majd uralkodni fog rajtatok: elviszi fiaitokat és szekereihez és lovaihoz alkalmazza őket; szekere előtt fognak futni.


verse #12

Elviszi őket, hogy ezredesekké, ötvenedesekké tegye őket; hogy szántását végeztesse velök, learattassa velük aratását, fegyvereket és lószerszámokat csináltasson velök.


verse #13

Elviszi majd leányaitokat fűszerkészítőknek, szakácsoknak és pékeknek.


verse #14

Elveszi majd legjobb szántóföldeiteket, kertjeiteket és olajfásaitokat és szolgáinak ajándékozza azokat.


verse #15

Veteményes kertjeitekből és gyümölcsöseitekből tizedet szed, hogy kamarásait és szolgáit fizethesse.


verse #16

Elveszi rabszolgáitokat és szolgálóitokat, legjobb ökreiteket és szamaraitokat és saját gazdaságában fogja használni őket.


verse #17

Tizedet vesz juhaitokból és ti magatok lesztek az ő szolgái.


verse #18

Ha aztán akkor, mikor a király itt lesz, keservetekben kiáltani fogtok, Jahve nem fog felelni nektek!


verse #19

Ámde a nép vonakodott Sámuel szavára hallgatni. – Nem így van – szóltak – csak legyen király fölöttünk!


verse #20

Legyünk mi is olyanok, mint a nemzetek valamennyien! Királyunk üljön törvényt rajtunk, Ő vonuljon ki előttünk és harcolja harcainkat!


verse #21

Mikor Sámuel meghallgatta a nép minden szavát, elmondta azokat Jahve fülébe.


verse #22

Jahve pedig így felelt Sámuelnek: Hallgass szavukra, és adj nekik királyt. Sámuel ezután ezt mondta Izrael férfiainak: Eredjetek el, ki-ki a maga városába!

Chapters:


Books