chapter 20
Mikor Dávid elfutott a rámabeli Návétból, elment és így szólott Jonatán jelenlétében: Mit tettem? Mi bűnöm, mi a vétkem atyád előtt, hogy lelkemre tör?
Az így felelt: Szó sincs róla! Nem halsz meg! Lásd, atyám sem nagy, sem kis dolgot nem cselekszik anélkül, hogy azt fülem előtt föl nem tárná. Miért éppen ezt a dolgot rejtené el előlem atyám? Semmi sem igaz abból!
De Dávid mégis esküvel állította: Nagyon is tudja atyád, hogy szemedben kegyelemre leltem, s azt gondolja; Ne tudja azt Jonatán, hogy ne fájjon neki! De talán, amily biztos, hogy Jahve él és a te lelked él, oly biztos, hogy csak egy lépés választ el engem a haláltól!
Jonatán erre így válaszolt Dávidnak: Amit lelked szól, megteszem neked!
Ekkor Dávid így szólt Jonatánhoz: Holnap újhold s nekem okvetlenül a király asztalánál kellene ülnöm, de bocsáss el engem, hadd rejtőzzem el a mezőn az este harmadik órájáig.
Ha atyád éppen észreveszi hiányomat, mondd neki: Nagyon kérte Dávid tőlem, hogy városába, Betlehembe futhasson, mivel ott az egész nemzetségnek évi áldozása lesz.
Ha azt feleli erre: Jól van, akkor békességben van szolgád. De, ha nagy haragra gyullad, tudd meg, hogy elhatározta felőlem a rosszat!
Cselekedjél kegyesen szolgáddal, mert Jahve szövetségével kötötted magadhoz szolgádat. Ha bűn terhel engem, ölj meg magad engem! Miért vinnél engemet atyádhoz?
Távol van ez tőled! – felelte Jonatán. Hiszen ha biztosan tudom, hogy atyám rosszat határozott felőled, hogyne jelenteném azt meg neked!
Ha valaki megjelentené nekem, hogy kemény szóval felelt-e neked atyám! – felelte Dávid.
S Jonatán ezt válaszolta Dávidnak: Jer, menjünk ki a mezőre! S kimentek ketten a mezőre.
Jonatán aztán így szólt Dávidhoz: Izrael Istenére, Jahvéra esküszöm, hogy én holnap ebben az időben, vagy holnap után harmadnapon kikémlelem atyámat, s ha jó az eredmény Dávidra nézve, akkor, ha én el nem küldök, s nem tárom föl füled hallatára a dolgot,
ezt meg azt tegye Jahve Jonatánnal s folytassa ezzel-azzal! Ha atyámnak ez tetszik jónak, hogy bajt hozzon Dávidra, kinyilvánítom füled hallatára; elküldelek téged, s te vonulj el békével. Legyen Jahve veled, amiként atyámmal volt!
S ne csak amíg élek, cselekedjed velem Jahve kegyelmét, hogy meg ne haljak;
hanem soha el ne vond kegyelmedet házamtól se, még akkor se, amikor Jahve ki fogja írtani a talaj színéről Dávidnak minden egyes ellenségét!
Kössön Jonatán szövetséget a Dávid házával s Jahve kerítse elő az igazságot Dávid ellenségeinek kezéből!
Jonatán aztán még egyszer megesküdt Dávidnak lelke szeretetére, mert úgy szerette őt, mint a saját lelkét.
Holnap újhold lesz – szólt hozzá újra Jonatán – a hiányodat észreveszik, mikor a helyedre néznek.
A harmadik napon aztán menj sietséggel alá és jöjj arra a helyre, ahol ama tettnek a napján elrejtőztél. És telepedjél le az Ezel szikla mellé.
Én harmadnapon nyilakat fogok amellé lőni, mintha csak úgy magamnak célba lőnék.
Majd oda küldöm a legényemet; eredj, találd meg a nyilakat! Ha azt mondom a legénynek: a nyilak rajtad innen vannak, szedd össze őket! Akkor jöjj, mert békességben vagy, nincs semmi baj, oly bizonyosan, mint ahogy Jahve él!
De ha így szólanék az ifjúnak: Nézd, a nyilak rajtad túl vannak! Akkor eredj el, mert Jahve küld el tégedet!
Ami azt a szót illeti, amelyet te meg én beszéltünk, abban Jahve legyen közted és közöttem örökre!
Dávid tehát elrejtőzött a mezőn. Mikor pedig eljött az újhold, a király ebédhez ült, hogy egyék.
Helyére ült a király, oda, ahol alkalomról alkalomra ülni szokott: a fal melletti helyre. Jonatán fölkelt; Abnér Saul mellé ült; Dávid helyét pedig üresnek találták.
Azon a napon Saul egy szót sem szólt, mert azt gondolta, valami történt vele, nem tisztult meg, bizonyára nem tiszta!
De másnap, a hónap második napján, mikor Dávid helyére néztek, így szólt Saul Jonatánhoz, fiához: Miért nem jött el az ebédre Isai fia sem tegnap, sem ma?
Nagyon kéredzett tőlem Dávid Betlehembe felelte Jonatán Saulnak.
Azt mondta: Bocsáss csak el engem, mert nemzetségünknek áldozás lesz abban a városban! A testvérem, megparancsolta nekem, hogy ott legyek. Most hát, ha kedvességet találtam szemedben, hadd surranjak el, hadd lássam meg testvéreimet! –
Ezért nem jött el a király asztalához. – Ekkor fellobbant Saul haragja Jonatán ellen s így szólt hozzá: Te makacs, elfajult fiú, nem tudod azt, hogy saját gyalázatodra és anyád szemérmének gyalázatára kegyeled (választod ki magadnak) Isai fiát?
Mert mindaddig, amíg Isai fia él e földtalajon, sem magad nem állasz biztosan, sem királyságod. Küldj, hát érte és hozasd ide hozzám, mert halál fia ő!
Miért haljon meg? Mit cselekedett? Kérdezte Jonatán atyjától, Saultól.
Ekkor Saul Jonatánra emelte dárdáját, hogy leüsse. Ez megértette Jonatánnal, hogy atyja elhatározta már, hogy megöli Dávidot.
Erre Jonatán izzó haraggal fölkelt az asztaltól s újhold másodnapján nem ebédelt, mert fájdalom gyötörte Dávidért, s mert apja megszégyenítette őt.
Reggel aztán Jonatán a Dáviddal megbeszélt időben kiment a mezőre s egy kis fiú volt vele.
Azt mondta a kis fiúnak: Szaladj! Találd csak meg a nyilakat, melyeket ki fogok lőni! Míg a fiú szaladt, a nyilat ellőtte felette.
A fiú a nyíl helyére szaladt, amelyet Jonatán kilőtt s Jonatán a fiú után kiáltott: Ugye, hogy a nyilam rajtad túl van?
Majd még utána kiáltott Jonatán a fiúnak: Siess! Iparkodjál! Meg ne állj! A fiú fölszedte a nyilat s urához ment.
A fiú azonban semmiről sem tudott; csak Jonatán és Dávid értették a beszédet.
Azután Jonatán odaadta fegyvereit a fiúnak, aki szolgálatára volt, s így szólt hozzá:
Eredj, vidd a városba! A fiú elment, Dávid pedig előjött a déli oldalról, arcára borult és háromszor meghajlott. Aztán megcsókolták egymást és sírtak egymáson, miben Dávid túltett a másikon.
Azután Jonatán így szólt Dávidhoz: Eredj el békességgel, azzal, amint megesküdtünk mind a ketten Jahve nevére így: Jahve legyen köztem és közted, az én magom és a te magod között!
Azzal Dávid fölkelt és elment; Jonatán pedig bement a városba.
The software aims to connect everyone with the text of the Bible on a quickly accessible, customisable interface.
The name refers to both connectivity and speed…
“Let every man be swift to hear, slow to speak, and slow to anger!”
With love, Tom Károly