capitolul 12
Az Örökkévaló így szólott Ábrámhoz: „Menj el országodból, szülőföldedről és atyád házából abba az országba, amelyet mutatok neked.
És nagy néppé teszlek téged, megáldalak és naggyá teszem nevedet, és te légy áldássá.
Megáldom, aki téged áld és megátkozom, aki téged átkoz, és benned legyen áldott a föld minden nemzetsége.”
És elment Ábrám, amint az Örökkévaló mondotta neki, és vele ment Lót. Ábrám pedig hetvenöt esztendős volt, mikor Háránból kivándorolt.
És vette Ábrám a feleségét, Szárajt és Lótot, testvére fiát és minden vagyonukat, amit szereztek és a lelkeket, amelyeket Háránban szereztek, és elindultak, hogy Kanaán országába menjenek s eljutottak Kanaán országába.
Áthaladt Ábrám az országon Sekem helységig, Móre terebintusáig; és a kanaánita akkor az országban volt.
És megjelent az Örökkévaló Ábrámnak és így szólott: „A te magzatodnak adom ezt az országot.” És oltárt épített ő ott az Örökkévalónak, aki megjelent neki.
És onnan tovább ment a hegységbe Bét-Éltől, keletre és felütötte sátrát; Bét-Él volt nyugatra, Áj keletre; ott oltárt épített az Örökkévalónak és szólította az Örökkévaló nevét.
És Ábrám tovább haladt, folyvást dél felé.
Éhség volt az országban és Ábrám lement Egyiptomba, hogy ott tartózkodjék, mert súlyos volt az éhség az országban.
És történt, hogy amidőn közelébe ért Egyiptomnak, így szólott feleségéhez, Szárajhoz: „Tudom, hogy szép ábrázatú asszony vagy.
És megtörténik, hogy amidőn majd meglátnak téged az egyiptomiak, azt fogják mondani: ‘Ez az ő felesége’ – és engem megölnek, téged pedig életben hagynak.
Mondd, kérlek, hogy húgom vagy, hogy ne érjen baj miattad és életben maradjon lelkem miattad.”
És történt, hogy midőn Ábrám Egyiptomba ért, látták az egyiptomiak az asszonyt, hogy igen szép.
És látták őt Fáraó nagyjai és eldícsérték őt Fáraónak; erre elvitték az asszonyt Fáraó házába.
És Ábrámmal jót tett ő miatta és voltak neki juhai, marhái és szamarai, szolgái és szolgálói, nőstényszamarai és tevéi.
És az Örökkévaló nagy csapásokkal sújtotta Fáraót meg házát, Száraj, Ábrám felesége miatt.
És Fáraó elhivatta Ábrámot és így szólott hozzá: „Mit tettél velem? Miért nem mondtad meg, hogy a feleséged?
Miért mondtad: ‘Ő a húgom!’ – és én elvettem magamnak feleségül; most pedig itt a feleséged, vedd és menj!”
És Fáraó melléje rendelt embereket, ezek elkísérték őt és feleségét és mindenét, amije volt.
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42 43 44 45 46 47 48 49 50