Genezis

Capitole:

1 2 3 4 5 6 …   ⇤ ← 2 → ⇥

versetul 1

Így bevégeztetett az ég és a föld és minden seregük.

versetul 2

És a hetedik napon Isten bevégezte művét, melyet alkotott, és megnyugodott a hetedik napon minden művétől, amelyet alkotott.

versetul 3

Ekkor megáldotta Isten a hetedik napot és megszentelte, mert ezen megnyugodott Isten minden művétől, amelyet teremtett és alkotott.

versetul 4

Ez az ég és a föld teremtésének története, azon a napon, amelyen az Örökkévaló Isten a földet és az eget alkotta.

versetul 5

De a mezőnek semmi növénye nem volt még a földön, sem a mezőnek füve nem sarjadt még ki, mert az Örökkévaló Isten nem hullatott esőt a földre és nem volt ember, aki megmívelje a földet.

versetul 6

De köd szállott fel a földről és megáztatta az egész föld színét.

versetul 7

És megalkotta az Örökkévaló Isten az embert a föld porából és az élet leheletét lehelte orrába; és az ember élő lénnyé lett.

versetul 8

És az Örökkévaló Isten kertet ültetett napkeleten Édenben és odahelyezte az embert, akit alkotott.

versetul 9

És növesztett az Örökkévaló Isten a földből mindenféle fát, a szemnek kedveset és táplálékul jót; az élet fája ott volt a kert közepén, valamint a jó és a rossz tudásának fája is.

versetul 10

Édenből pedig folyó áradt ki, hogy öntözze a kertet; onnan pedig szétvált és négy ágra szakadt.

versetul 11

Az egyiknek neve Pisón, ez körüljárja Havila egész országát, ahol az arany van.

versetul 12

És annak az országnak aranya jó; ott van a bedellium és az ónixkő is.

versetul 13

A második folyó neve Gihón, ez körüljárja Ethiópia egész országát.

versetul 14

A harmadik folyó neve Hiddekel, ez Assziria keleti előtt folyik. A negyedik folyó pedig az Eufrátesz.

versetul 15

És vette az Örökkévaló Isten az embert és odahelyezte az Éden kertjébe, hogy azt mívelje és őrizze.

versetul 16

És megparancsolta az Örökkévaló Isten az embernek, mondván: „A kert minden fájáról szabadon ehetel.

versetul 17

De a jó és a rossz tudásának fájáról ne egyél, mert azon a napon, amelyen belőle eszel, meg fogsz halni!”

versetul 18

És mondta az Örökkévaló Isten: „Nem jó, hogy az ember egyedül legyen, alkotok neki hozzá való segítőtársat!”

versetul 19

És megalkotta az Örökkévaló Isten a földből a mező minden vadját és az ég minden madarát és elhozta az emberhez, hogy lássa, minek nevezi őket, és bárminek nevezi az ember mindegyik élő lényt, az legyen a neve.

versetul 20

És az ember nevet adott minden baromnak, az ég minden madarának és a mező minden vadjának; de az ember számára nem talált hozzávaló segítőtársat.

versetul 21

És az Örökkévaló Isten mély álmot bocsátott az emberre, és ő elaludt; ekkor kivett bordáiból egyet és húst zárt helyébe.

versetul 22

És az Örökkévaló Isten asszonnyá alakította a bordát, melyet az emberből kivett és odavitte az emberhez.

versetul 23

És az ember így szólt: „ez immár csont az én csontjaimból és hús az én húsomból, azért neveztessék némbernek, mert az emberből vétetett.”

versetul 24

Ezért a férfi elhagyja atyját és anyját és ragaszkodik feleségéhez és egy testté lesznek.

versetul 25

És mindketten az ember és felesége, mezítelenek voltak s nem szégyelték magukat.

Capitole:

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42 43 44 45 46 47 48 49 50