Genezis

Capitole:

… 45 46 47 48 49 50   ⇤ ← 50 → ⇥

versetul 1

És József ráborult atyja arcára és sírt rajta és megcsókolta őt.

versetul 2

Azután megparancsolta József szolgáinak, az orvosoknak, hogy balzsamozzák be atyját és az orvosok bebalzsamozták Izráelt.

versetul 3

Mikor eltelt negyven nap, mert eddig tartanak a bebalzsamozás napjai, megsiratták az egyiptomiak hetven napig.

versetul 4

És mikor a megsiratás napjai elmúltak, szólt József Fáraó háza népéhez, mondván: „Ha kegyet találtam szemetekben, szóljatok, kérlek benneteket, Fáraó fülébe, mondván:

versetul 5

Atyám megesketett engem, mondván: Íme, én meghalok, oda temess el engem síromba, amelyet magamnak Kanaán országában ástam; most tehát hadd menjek fel és temessem el atyámat és azután visszatérek”.

versetul 6

És szólt Fáraó: „Menj fel és temesd el atyádat, amint megesketett”.

versetul 7

És József felment, hogy eltemesse atyját és elmentek vele Fáraónak összes szolgái, házának vénei és Egyiptom országának minden vénei.

versetul 8

József egész házanépe, testvérei és atyja egész házanépe. Csupán gyermekeiket, juhaikat és barmaikat hagyták Gósen földjén.

versetul 9

Felmentek vele szekerek is, meg lovasok is, úgyhogy a tábor igen hatalmas volt.

versetul 10

Eljutottak Átád szérűjéhez, amely a Jordánon túl van és ott igen nagy és fájdalmas siratást tartottak; hét napi gyászt rendezett atyjának.

versetul 11

Midőn Kanaán ország lakossága látta a gyászt az Átád szérűjében, mondták: „Súlyos gyász ez az Egyiptomiaknak”. Ezért nevezték el a helyet Ábél-Micrájimnak, amely a Jordánon túl van.

versetul 12

És fiai úgy cselekedtek vele, amint ő megparancsolta nekik.

versetul 13

Elvitték fiai Kanaán országába és eltemették a Makpéla mezejének barlangjába, amelyet Ábrahám sírnak való birtokul vett a mezővel együtt a hittita Efróntól, Mamré előtt.

versetul 14

És József visszatért Egyiptomba, ő és testvérei, meg mind, akik fölmentek vele, hogy eltemessék atyját, miután eltemette atyját.

versetul 15

Mikor József testvérei látták, hogy atyjuk meghalt, azt mondták: „Meglehet, hogy József gyűlöl bennünket és visszafizeti mindazt a rosszat, amit ellene elkövettünk”.

versetul 16

Üzentek hát Józsefnek, mondván: „Atyád meghagyta halála előtt, mondván;

versetul 17

Így szóljatok Józsefhez: ó bocsásd meg testvéreid hűtlenségét és vétküket, hogy rosszat követtek el ellened. Most tehát bocsásd meg, kérlek, a te atyád Istene szolgáinak hűtlenségét”. És József sírt, mikor így beszéltek hozzá.

versetul 18

Elmentek azután testvérei és leborultak előtte és szóltak? „Mi a te szolgáid vagyunk”.

versetul 19

És József szólt hozzájuk: „Ne féljetek, hát Isten helyén vagyok-e én?

versetul 20

Igaz ugyan, hogy ti rosszat gondoltatok ellenem, de Isten jóra gondolta, hogy megtörténjen az, ami már meg is van, hogy megmentse sok nép életét.

versetul 21

Most tehát ne féljetek, én eltartalak benneteket és gyermekeiteket”. Megvígasztalta őket és barátságosan szólt hozzájuk.

versetul 22

És József Egyiptomban lakott, ő és atyja házanépe. És élt József száztíz évig.

versetul 23

És látta József Efráim gyermekeit harmadíziglen; Mákir, Menasse fiának gyermekei, szintén József térdein születtek.

versetul 24

És szólt József testvéreihez: „Én meghalok, de Isten bizonyosan megemlékezik rólatok és kivezet benneteket ebből az országból abba az országba, melyet esküvel ígért Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak.”

versetul 25

És megeskette József Izráel fiait, mondván: „Ha majd megemlékezik rólatok Isten, vigyétek el innen csontjaimat”.

versetul 26

Ezután meghalt József száztíz éves korában, bebalzsamozták és koporsóba tették Egyiptomban.

Capitole:

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42 43 44 45 46 47 48 49 50