Genezis

Capitole:

… 26 27 28 29 30 …   ⇤ ← 28 → ⇥

versetul 1

És szólította Izsák Jákóbot és megáldotta őt: megparancsolta és mondta neki: „Ne végy feleséget Kanaán leányai közül;

versetul 2

kelj föl, menj Paddán-Arámba, anyád atyjának, Betuélnek házába és onnan végy magadnak feleséget, Lábánnak, anyád testvérének leányai közül.

versetul 3

A Mindenható Isten pedig áldjon meg, szaporítson és sokasítson meg, hogy népek gyülekezetévé légy,

versetul 4

és adja neked Ábrahám áldását, neked és ivadékaidnak, hogy elfoglaljad az országot, ahol tartózkodtál, amelyet Isten Ábrahámnak adott.”

versetul 5

És Izsák elküldte Jákóbot és ő elment Paddán-Arámba, Lábánhoz, az arameus Betuél fiához, aki Rebekának, Jákób és Ézsau anyjának testvére volt.

versetul 6

És Ézsau látta, hogy Izsák megáldotta Jákóbot és elküldte őt Paddán-Arámba, hogy onnan vegyen magának feleséget; midőn megáldotta őt és megparancsolta neki, mondván: „Ne végy feleséget Kanaán leányai közül”,

versetul 7

és Jákób engedelmeskedett atyjának és anyjának és elment Paddán-Arámba.

versetul 8

Látta tehát Ézsau, hogy Kanaán leányai nem tetszettek atyjának Izsáknak,

versetul 9

és Ézsau elment Ismáélhoz és elvette feleségei mellé feleségül Mahalátot, Ismáélnak, Ábrahám fiának leányát, Nebájót nővérét.

versetul 10

És elment Jákób Beér Sebából és ment Háránba.

versetul 11

Eljutott egy helyre és ott töltötte az éjszakát, mert a nap leszállott; és vett egyet a hely kövei közül és feje alá tette s lefeküdt aludni azon a helyen.

versetul 12

És álmodott. Íme egy létra állt a földön, melynek csúcsa az égig ért és íme, Isten angyalai fel és alá járnak rajta.

versetul 13

És íme, az Örökkévaló áll mellette és szól: „Én vagyok az Örökkévaló, atyád, Ábrahám Istene és Izsák Istene, a földet, amelyen fekszel, neked adom és magzataidnak.

versetul 14

És a magzatod olyan sok lesz, mint a föld pora, és kiterjeszkedel nyugatra és keletre, északra és délre és benned és ivadékaidban áldottak lesznek a föld összes nemzetségei.

versetul 15

És íme, én veled vagyok és vigyázok reád, bárhol jársz s visszahozlak erre a földre; mert nem hagylak el, míg meg nem tettem, amit neked mondtam.”

versetul 16

És Jákób fölébredt álmából és szólt: „Valóban az Örökkévaló van ezen a helyen és én nem tudtam.”

versetul 17

Megrémült és szólt: „Milyen félelmetes ez a hely; nem más ez mint Isten háza és ez az ég kapuja.”

versetul 18

És fölkelt Jákób kora reggel, vette a követ, amelyet feje alá tett, fölállította oszlopkőnek és olajat öntött tetejére.

versetul 19

És elnevezte a helyet Bét-Élnek; előbb Luz volt a város neve.

versetul 20

Ezután Jákób fogadást tett, mondván: Ha velem lesz Isten és vigyáz reám az úton, amelyen járok és ad nekem kenyeret enni és ruhát felölteni,

versetul 21

úgy hogy békében térek vissza atyám házába, akkor az Örökkévaló lesz az én Istenem.

versetul 22

Ez a kő pedig, amelyet oszlopkőnek állítottam fel, Isten háza lesz és mindenből, amit adsz nekem, tizedet adok neked.

Capitole:

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42 43 44 45 46 47 48 49 50