Genezis

Capitole:

… 6 7 8 9 10 …   ⇤ ← 8 → ⇥

versetul 1

Ekkor megemlékezett Isten Nóéról és minden vadról és minden baromról, amely vele volt a bárkában; és Isten szelet küldött a földre és lecsillapodtak a vizek.

versetul 2

És bezárultak a mélység forrásai meg az ég zsilipjei, és megszűnt az eső az égből.

versetul 3

És visszahúzódtak a vizek a földről folytonosan, és százötven nap múlva leapadtak a vizek.

versetul 4

És a bárka megállt a hetedik hónap tizenhetedik napján az Ararát hegyein.

versetul 5

És a vizek folyton apadtak a tizedik hónapig; a tizedikben, a hónap elsején, kilátszottak a hegyek csúcsai.

versetul 6

És történt negyven nap múlva, hogy Nóé kinyitotta a bárka ablakát, amelyet csinált;

versetul 7

és kiküldte a hollót; ez kiment, meg visszatért, míg fel nem száradtak a vizek a földről.

versetul 8

És kiküldte a galambot maga mellől, hogy megnézze, vajjon leapadtak-e már a vizek a föld színéről.

versetul 9

De a galamb nem talált nyugvóhelyet lába talpa számára, és visszatért hozzá a bárkába, mert víz volt az egész föld színén; kinyujtotta tehát kezét, megfogta és bevette magához a bárkába.

versetul 10

Várt még másik hét napig és újra kiküldte a galambot a bárkából.

versetul 11

Este felé visszatért hozzá a galamb, és íme szájában frissen tépett olajfalevél volt; így megtudta Nóé, hogy a vizek leapadtak a földről.

versetul 12

És várt még másik hét napig és kiküldte a galambot, de most már nem tért többé vissza hozzá.

versetul 13

És a hatszázegyedik év első hónapjának első napján felszikkadtak a vizek a földről; ekkor eltávolította Nóé a bárka födelét, kinézett és látta, hogy megszikkadt a föld színe.

versetul 14

A második hónapban pedig, a hónap huszonhetedik napján száraz volt a föld.

versetul 15

És szólt Isten Nóéhoz, mondván:

versetul 16

„Menj ki a bárkából, te és feleséged, fiaid és fiaid feleségei veled együtt.

versetul 17

Minden állatot, mely veled van, minden élő testet, madarat, barmot, minden csúszó-mászót, amely mozog a földön, vezess ki magaddal, hogy nyüzsögjenek a földön, és hogy szaporodjanak és sokasodjanak a földön.”

versetul 18

És kiment Nóé meg fiai, és vele együtt felesége meg fiainak feleségei.

versetul 19

Minden állat, minden csúszó-mászó és minden madár, minden ami mozog a földön, családjaik szerint kimentek a bárkából.

versetul 20

Nóé ezután oltárt épített az Örökkévalónak és vett minden tiszta baromból és minden tiszta madárból és égő áldozatokat áldozott az oltáron.

versetul 21

És az Örökkévaló megérezte a kedves illatot, és így szólott magában: „Nem fogom többé megátkozni a földet az ember miatt, mert gonosz az ember szívének hajlama ifjúságától fogva, és nem fogom többé megölni az élőket mind, amint cselekedtem.

versetul 22

Amíg csak megmarad a föld, nem fog megszűnni vetés és aratás, hideg és meleg, nyár és tél, nappal és éjjel.”

Capitole:

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42 43 44 45 46 47 48 49 50