Genezis

capitolul 19

Capitole:

És a két angyal eljutott estére Szodomába és Lót ült Szodoma kapujában; amikor Lót meglátta őket, felkelt, elébük ment és arcra borult a földön.

versetul 2

És szólt: „Íme kérlek benneteket Uraim, térjetek be szolgátok házába, háljatok meg és mossátok meg lábatokat és reggelre kelve menjetek utatokra.” De ők azt mondták: „Nem, hanem az utcán maradunk egész éjjel.”

versetul 3

Ő nagyon unszolta őket, és betértek hozzá és bementek házába; és készített nekik lakomát, kovásztalan kenyeret sütött és ettek.

versetul 4

De mielőtt lefeküdtek, a város emberei, Szodoma népe, körülfogták a házat, ifja-örege, az egész nép mindenünnen.

versetul 5

Szólították Lótot és mondták neki: „Hol vannak a férfiak, akik az éjjel hozzád jöttek? Vezesd ki őket hozzánk, hogy megismerjük őket!”

versetul 6

És Lót kiment hozzájuk az ajtó elé és az ajtót bezárta maga mögött.

versetul 7

És szólt: „Kérlek, testvéreim, ne tegyetek rosszat!”

versetul 8

Van két leányom, kik még nem ismertek férfiút, hadd vezessem ki őket hozzátok és tegyetek velük, ami jónak tetszik szemeteknek; csak ezeknek a férfiaknak ne tegyetek semmit, mert hajlékom árnyékába jöttek.”

versetul 9

De ezek így szóltak: „Állj félre!” és mondták: „Ez az ember mint idegen jött ide és máris bíráskodni akar. Rosszabbul bánunk majd veled, mint ővelük!” És nagyon szorongatták a férfiút, Lótot és odatolongtak, hogy betörjék az ajtót.

versetul 10

De a férfiak kezüket kinyujtották és bevették Lótot magukhoz a házba, az ajtót pedig bezárták.

versetul 11

És az embereket, akik a ház ajtajánál voltak, apraját-nagyját, vaksággal verték meg, úgyhogy hiába fáradtak, hogy az ajtót megtalálják.

versetul 12

És ezek a férfiak így szóltak Lóthoz: „Van még valakid itt?” Vőd, fiaid és leányaid és akid még a városban van, vidd ki őket a városból.

versetul 13

Mert mi elpusztítjuk ezt a várost, mivelhogy sok a panasz ellenük az Örökkévaló előtt és ide küldött bennünket az Örökkévaló, hogy elpusztítsuk.”

versetul 14

És Lót kiment és beszélt vejeivel, akik leányait el akarták venni és mondta: „Keljetek föl, menjetek ki ebből a városból, mert az Örökkévaló elpusztítja ezt a várost”. De vejei azt hitték róla, hogy tréfálkozik.

versetul 15

És amint felkelt a hajnal, az angyalok sürgették Lótot, mondván: „Kelj fel, vedd feleségedet és ittlévő két leányodat, hogy el ne pusztulj a város bűnei miatt.”

versetul 16

De ő késlekedett; ekkor a férfiak megragadták kezét, felesége kezét és két leánya kezét, minthogy az Örökkévaló megkönyörült rajta, kivezették és otthagyták a városon kívül.

versetul 17

Miután kivezették őket a szabadba, így szólott: „Menekülj életedért, ne tekints hátra és ne állj meg az egész síkságon, a hegységbe menekülj, nehogy elpusztulj.”

versetul 18

És szólt hozzájuk Lót: „Ó, nem Uram!

versetul 19

Íme szolgád kegyelmet, talált a Te szemedben, és nagy a Te kegyelmed, amelyet míveltél velem, megmentve életemet, de én nem menekülhetek a hegységbe, mert utólér a veszedelem és meghalok.

versetul 20

Íme kérlek, ez a város közel van, hogy oda meneküljek, és az kicsiny. Hadd meneküljek oda, hisz kicsiny az, hogy életben maradjon lelkem.”

versetul 21

És ő mondta neki: „Íme, figyelembe vettem ezt ebben a dologban is, hogy ne dúljam fel a várost, amelyről szólsz.

versetul 22

Siess, menekülj oda, mert nem tehetek semmit, míg oda nem érsz.” Ezért nevezték a várost Cóárnak.

versetul 23

A nap már fölkelt a földön, mikor Lót Cóárba ért.

versetul 24

És az Örökkévaló kénköves és tüzes esőt hullatott Szodomára és Gomorára az Örrökkévalótól az égből;

versetul 25

és elpusztította ezeket a városokat és az egész vidéket, a városok összes lakóit és a föld növényzetét.

versetul 26

De felesége hátra tekintett és sóoszloppá vált.

versetul 27

És Ábrahám kora reggel odasietett arra helyre, ahol az Örökkévaló előtt állt.

versetul 28

Letekintett Szodoma és Gomora felé és az egész vidékre és látta, hogy fölszáll a föld füstje, mint egy égő kemence füstje.

versetul 29

És történt, hogy midőn Isten elpusztította a vidék városait, megemlékezett Isten Ábrahámról: elküldte Lótot a pusztulás helyéről, mikor elpusztította a városokat, amelyekben Lót lakott.

versetul 30

És fölment Lót Cóárból és lakott a hegységben, és vele két leánya, mert félt Cóárban lakni; és lakott egy barlangban, ő és két leánya.

versetul 31

És szólt az idősebbik a fiatalabbhoz: „Atyánk öreg, férfi pedig nincs a földön, aki jönne hozzánk az egész föld szokása szerint.

versetul 32

Jer, itassuk le atyánkat borral és háljunk vele, hogy magzatot támasszunk atyánktól.”

versetul 33

És megitatták borral atyjukat azon éjjel és bement az idősebbik és hált atyjával, és ő nem tudott róla, amikor leánya lefeküdt, sem amikor felkelt.

versetul 34

És történt másnap, hogy az idősebbik szólt a fiatalabbikhoz: „Íme én háltam tegnap éjjel atyámmal, adjunk neki bort inni ma éjjel is és menj be, hálj vele, hogy magzatot támasszunk atyánktól.”

versetul 35

És leitatták borral atyjukat azon éjjel is, és felkelt a fiatalabbik és vele hált, és ő nem tudott róla, amikor leánya lefeküdt, sem amikor felkelt.

versetul 36

És viselős lett Lót két leánya atyjuktól.

versetul 37

És szült az idősebbik fiút s elnevezte őt Móábnak; ez a Móábiták atyja mind e mai napig.

versetul 38

És a fiatalabbik is szült fiút és elnevezte őt Ben-Amminak; ez Ammon fiainak atyja mind e mai napig.