capitolul 25
És Ábrahám ismét feleséget vett magának, neve volt Ketura.
És ő szülte neki Zimránt, Joksánt, Medánt, és Midjánt, Jisbakot és Suahot.
És Joksán nemzette Sebát és Dedánt; és Dedán fiai voltak: Assurim, Letusim és Leummim.
És Midján fiai: Éfa, Éfer, Hánók, Abidá és Eldáá; mindezek Ketura fiai.
És odaadta Ábrahám mindazt, amije volt, Izsáknak.
És Ábrahám ágyasai fiainak adott ajándékokat és elküldte őket Izsák fia mellől, amidőn még élt, kelet felé, a Kelet országába.
És ezek Ábrahám életéveinek napjai, amelyeket élt: százhetvenöt esztendő.
És Ábrahám kimúlt és meghalt jó vénségben, öregen és éveket eltöltve és megtért őseihez.
És eltemették őt fiai, Izsák és Ismáél Makpéla barlangjában, a hittita Efrónnak, Cóhár fiának mezejében, amely Mamré előtt van.
Abban a mezőben, amelyet Ábrahám Hét fiaitól vett; odatemették Ábrahámot és feleségét, Sárát.
És történt Ábrahám halála után, hogy Isten megáldotta fiát, Izsákot; Izsák pedig lakott Laháj Rói kútja mellett.
Ezek a nemzetségei Ismáélnek, Ábrahám fiának, akit szült az egyiptomi Hágár, Sára szolgálója, Ábrahámnak.
És ezek a nevei Ismáél fiainak, elnevezésük és nemzetségeik szerint: Ismáél elsőszülöttje Nebájót; és Kédár, Adbeél és Mibszám.
Misma, Duma és Massza.
Hadad, Téma, Jetur, Náfis és Kédma.
Ezek Ismáél fiai és ezek az ő neveik, falvaikban és telepeiken, tizenkét fejedelem törzsek szerint.
És ezek Ismáélnek életévei: százharminchét év; és kimúlt, meghalt és megtért népeihez.
Laktak pedig Havilától Surig, mely Egyiptom előtt van, midőn Assur felé mégy; és az ő testvérei előtt terült el.
És ezek Izsáknak, Ábrahám fiának nemzetségei: Ábrahám nemzette Izsákot.
Izsák negyven éves volt, amikor feleségül vette Rebekát, az arameus Betuél leányát, Paddan-Arámból, az arameus Lábán nővérét.
És fohászkodott Izsák az Örökkévalóhoz felesége miatt, mivelhogy magtalan volt, és az Örökkévaló engedett fohászának, és viselős lett Rebeka, a felesége.
És a gyermekek tusakodtak a méhében és ő így szólt: „Ha így van, minek élek én?” És elment, hogy megkérdezze az Örökkévalót.
És mondta neki az Örökkévaló:
„Két nemzet van a te méhedben,
és két nép válik szét belsődből,
az egyik nép erősebb lesz a másik népnél,
s az idősebb szolgálja majd a fiatalabbat”.
És midőn beteltek napjai, hogy szüljön, íme, ikrek voltak a méhében.
És kijött az első, vörös, egészen olyan, mint egy szőrös köpönyeg, és elnevezték Ézsaunak,
utána kijött testvére, kezével Ézsau sarkát tartva és elnevezték őt Jákóbnak. Izsák pedig hatvan éves volt, midőn születtek.
A fiúk felnőttek, Ézsau ügyes vadász volt, a mező embere, Jákób pedig jámbor ember volt, sátorlakó.
Izsák szerette Ézsaut, mert szerette a vadat, Rebeka pedig Jákóbot szerette.
És Jákób főzeléket főzött, és Ézsau jött a mezőről és fáradt volt.
És szólt Ézsau Jákóbhoz: „Adj kérlek, nyelnem ebből a vörös főzelékből, mert fáradt vagyok”. Ezért nevezték el Edómnak.
És felelt Jákób: „Add el hát nekem a mai napon elsőszülöttségedet”.
S szólt Ézsau: „Íme, én már a halál elé megyek, mire való nekem az elsőszülöttség?”
És szólt Jákób: „Esküdj meg előbb nekem”. És megesküdött neki, és eladta elsőszülöttségét Jákóbnak.
És Jákób adott Ézsaunak kenyeret és lencsefőzeléket; ő evett, ivott, fölkelt és elment. Így vetette meg Ézsau az elsőszülöttséget.
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42 43 44 45 46 47 48 49 50