Máté evangéliuma

capitolul 20


Capitole:


versetul 1

Mert hasonló a mennyek országa egy olyan gazdához, aki jókor reggel kiment, hogy munkásokat fogadjon az ő szőlőjébe.


versetul 2

Megegyezett a munkásokkal napi egy dénárban, és elküldte őket a szőlőjébe.


versetul 3

Amikor három óra tájban megint kiment, látott másokat is tétlenül álldogálni a piacon.


versetul 4

És azt mondta nekik: Menjetek ki ti is a szőlőbe, és ami igazságos, megadom nektek.


versetul 5

Azok ki is mentek. Hat és kilenc óra tájban ismét kiment, és ugyanúgy cselekedett.


versetul 6

Tizenegy óra körül is kiment, és talált némelyeket, akik ott ácsorogtak, és azt mondta nekik: Miért álltok itt egész nap tétlenül?


versetul 7

Azt válaszolták: Mert senki sem fogadott fel minket. Akkor menjetek el ti is a szőlőbe – mondta nekik.


versetul 8

Amikor pedig beesteledett, így szólt a szőlő ura a vincellérjének: Hívd elő a munkásokat, és fizesd ki bérüket, az utolsókon kezdve mind az elsőkig.


versetul 9

Akkor előjöttek a délután öt óraiak, és fejenként egy-egy dénárt kaptak.


versetul 10

Amikor aztán az elsők jöttek, azt gondolták, hogy ők többet kapnak, de ők is fejenként egy-egy dénárt kaptak.


versetul 11

Ahogy megkapták, zúgolódni kezdtek a gazda ellen.


versetul 12

Azt mondták: Ezek az utolsók csak egy órát dolgoztak, és egyenlőkké tetted őket velünk, akik a nap terhét hordoztuk és hőségét szenvedtük.


versetul 13

Ő pedig egyiküknek így felelt: Barátom, nem bánok igazságtalanul veled. Hát nem egy dénárban egyeztél meg velem?


versetul 14

Vedd, ami a tiéd, és menj el. Én pedig ennek az utolsónak is annyit akarok adni, mint neked.


versetul 15

Hát nem szabad-e nekem a magaméval azt tennem, amit akarok? Vagy a te szemed azért gonosz, mert én jó vagyok?


versetul 16

Így lesznek az utolsók elsők és az elsők utolsók.


versetul 17

Amikor Jézus felment Jeruzsálembe, csak a tizenkét tanítványt vette maga mellé, és útközben azt mondta nekik:


versetul 18

Íme, felmegyünk Jeruzsálembe, és az Emberfia átadatik a főpapoknak és írástudóknak, majd halálra ítélik,


versetul 19

és a pogányok kezébe adják őt, hogy kigúnyolják, megkorbácsolják, és keresztre feszítsék; de harmadnap feltámad.


versetul 20

Ekkor hozzá ment Zebedeus fiainak anyja a fiaival együtt, és leborult előtte, hogy kérjen tőle valamit.


versetul 21

Ő pedig azt kérdezte: Mit akarsz? Az így felelt: Mondd, hogy az én két fiam közül az egyik jobb kezed felől, a másik bal kezed felől üljön a te országodban.


versetul 22

Jézus pedig így válaszolt: Nem tudjátok, mit kértek. Kiihatjátok-e azt a poharat, amelyet nekem kell majd kiinnom? Azt mondták: Kiihatjuk.


versetul 23

Ekkor ő így szólt: Az én poharamat kiisszátok ugyan, de az én jobb és bal kezem felől való ülést nem az én dolgom megadni, hanem azoké lesz az, akiknek az én Atyám elkészítette.


versetul 24

Amikor ezt a tíz meghallotta, megharagudott a két testvérre.


versetul 25

Jézus pedig előszólította őket, és ezt mondta: Tudjátok, hogy a fejedelmek uralkodnak népeiken, és a nagyok hatalmaskodnak rajtuk.


versetul 26

De ne így legyen közöttetek, hanem aki nagy akar lenni közöttetek, az legyen a szolgátok,


versetul 27

és aki első akar lenni közöttetek, legyen a ti rabszolgátok.


versetul 28

Mint ahogy az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét váltságul adja sokakért.


versetul 29

Amikor elmentek Jerikóból, nagy sokaság követte őt.


versetul 30

És két vak, aki az út mellett ült, amikor meghallotta, hogy Jézus arra megy el, így kiáltott: Uram, Dávidnak Fia, könyörülj rajtunk!


versetul 31

A sokaság pedig rájuk szólt, hogy hallgassanak, de azok annál inkább kiáltották: Uram, Dávidnak Fia, könyörülj rajtunk!


versetul 32

Jézus megállt, megszólította őket, és azt kérdezte: Mit akartok, hogy cselekedjem veletek?


versetul 33

Azt, Uram – felelték –, hogy megnyíljék a szemünk.


versetul 34

Jézus megszánta őket, megérintette a szemüket, és nyomban visszanyerték látásukat, és követték őt.

Capitole:


Cărți