capitolul 26
Miután Jézus mindezeket a beszédeket elmondta, így szólt tanítványaihoz:
Tudjátok, hogy két nap múlva lesz a húsvéti ünnep, és az Emberfiát átadják, hogy megfeszítsék.
Ekkor összegyűltek a főpapok, az írástudók és a nép vénei a főpap udvarába, akit Kajafásnak hívtak,
és tanácsot tartottak, hogy Jézust csellel elfogják és megöljék.
De azt mondták: Ne az ünnepen, hogy zendülés ne legyen a nép között.
Amikor Jézus Betániában, a leprás Simon házánál volt,
odament hozzá egy asszony, akinél drága kenetnek alabástromszelencéje volt, és amikor az asztalnál ült, a fejére öntötte a kenetet.
Tanítványai pedig ennek láttán bosszankodtak, és azt mondták: Mire való ez a pazarlás?
Mert eladhatták volna ezt nagy áron, és a szegényeknek adhatták volna.
Jézus ezt észrevette, és így szólt hozzájuk: Miért bántjátok ezt az asszonyt? Hiszen jót tett velem.
Mert a szegények mindenkor veletek lesznek, de én nem leszek mindenkor veletek.
Mert amikor ezt a kenetet a testemre öntötte, a temetésemre nézve tette.
Bizony mondom nektek: Bárhol a világon hirdetik az evangéliumot, azt is elbeszélik, amit ő velem tett, az ő emlékezetére.
Akkor a tizenkettő közül egy, akit Iskáriótes Júdásnak hívtak, a főpapokhoz ment,
és azt mondta: Mit adnátok nekem, ha a kezetekbe adnám őt? Azok pedig harminc ezüstpénzt számoltak ki neki.
És ettől fogva alkalmat keresett, hogy elárulja őt.
A kovásztalan kenyerek első napján pedig Jézushoz mentek a tanítványok, és megkérdezték: Hol akarod megenni a húsvéti bárányt, hol készítsük el neked?
Ő pedig így válaszolt: Menjetek be a városba egy bizonyos emberhez, és mondjátok meg neki, hogy a Mester üzeni: Az én időm közel van, nálad tartom meg a húsvétot tanítványaimmal.
És úgy cselekedtek a tanítványok, amint Jézus parancsolta nekik, és elkészítették a húsvéti bárányt.
Amikor pedig beesteledett, letelepedett a tizenkettővel.
Evés közben így szólt: Bizony mondom nektek, egyikőtök elárul engem.
Fölöttébb megszomorodtak, és elkezdték egyenként kérdezgetni: Csak nem én vagyok az, Uram?
Ő pedig így válaszolt: Aki velem együtt mártja kezét a tálba, az árul el engem.
Az Emberfia jóllehet elmegy, amint meg van írva felőle, de jaj annak az embernek, aki az Emberfiát elárulja; jobb lett volna annak az embernek, ha meg sem születik!
Megszólalt Júdás is, aki elárulta őt, és azt kérdezte: Csak nem én vagyok az, Mester? Mire ő így válaszolt: Te mondtad.
Amikor pedig ettek, Jézus vette a kenyeret, hálát adott, megtörte, a tanítványoknak adta, és ezt mondta: Vegyétek, egyétek, ez az én testem!
Majd vette a poharat, hálát adott, átadta nekik, és ezt mondta: Igyatok ebből mindnyájan,
mert ez az én vérem, a szövetség vére, amely sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára.
Mondom pedig nektek, hogy mostantól fogva nem iszom a szőlőtőkének terméséből mindama napig, amikor újat iszom veletek az én Atyám országában.
Dicséretet énekeltek, majd kimentek az Olajfák hegyére.
Akkor azt mondta nekik Jézus: Ezen az éjszakán mindnyájan megbotránkoztok bennem, mert meg van írva: Megverem a pásztort, és elszélednek a nyáj juhai.
De feltámadásom után előttetek megyek majd Galileába.
Péter pedig azt mondta neki: Ha mindnyájan megbotránkoznak is benned, én soha meg nem botránkozom.
Erre Jézus így válaszolt: Bizony mondom neked, ezen az éjszakán, mielőtt megszólal a kakas, háromszor megtagadsz engem.
Péter azt mondta: Ha meg kell veled halnom, akkor sem tagadlak meg téged. Hasonlóképpen szólt a többi tanítvány is.
Akkor elment velük Jézus egy helyre, amelyet Gecsemánénak hívtak, és azt mondta a tanítványoknak: Üljetek le itt, míg elmegyek, és amott imádkozom.
És maga mellé vette Pétert és Zebedeus két fiát, s elkezdett szomorkodni és gyötrődni.
Majd azt mondta nekik: Felette igen szomorú az én lelkem mindhalálig, maradjatok itt, és virrasszatok velem!
Egy kissé előrement, arcra borult, és e szavakkal könyörgött: Atyám, ha lehetséges, múljék el tőlem ez a pohár, mindazáltal ne úgy legyen, amint én akarom, hanem amint te.
Majd visszament a tanítványokhoz, alva találta őket, és azt mondta Péternek: Ennyire nem tudtok vigyázni velem még egy órát sem?
Vigyázzatok, és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek, mert jóllehet a lélek kész, de a test erőtlen.
Ismét elment másodszor is, és könyörgött: Atyám, ha nem múlhat el tőlem ez a pohár, hogy ki ne igyam, legyen meg a te akaratod.
Amikor visszatért, ismét alva találta őket, mert szemük megnehezedett.
És otthagyva őket ismét elment, és harmadszor is ugyanazokkal a szavakkal imádkozott.
Majd a tanítványaihoz ment, és azt mondta nekik: Aludjatok immár és nyugodjatok. Íme, elközelgett az óra, és az Emberfiát a bűnösök kezébe adják.
Keljetek fel, menjünk! Íme, elközelgett, aki elárul engem.
És amikor még beszélt, íme, Júdás, egy a tizenkettő közül eljött, és vele együtt nagy sokaság fegyverekkel és botokkal a főpapoktól és a nép véneitől.
Árulója pedig jelt adott nekik, mondva: Akit majd megcsókolok, ő az, őt kell elfognotok.
Egyenesen Jézushoz ment, és így szólt: Üdvöz légy, Mester! – és megcsókolta.
Jézus pedig azt mondta neki: Barátom, miért jöttél? Akkor odamentek hozzá, kezüket Jézusra vetették, és elfogták.
És egy azok közül, akik Jézussal voltak, kezét kinyújtva szablyát rántott, és a főpap szolgájára csapott, levágva annak egyik fülét.
De Jézus azt mondta neki: Tedd helyére szablyádat, mert akik fegyvert fognak, fegyver által kell elveszniük.
Vagy azt gondolod, hogy nem kérhetném most az én Atyámat, hogy adjon ide mellém tizenkét sereg angyalnál is többet?
De akkor hogyan teljesednének be az Írások, hogy ennek így kell történnie?
Majd abban az órában még így szólt a sokasághoz: Mint egy bűnöző ellen, úgy jöttetek fegyverekkel és botokkal, hogy elfogjatok. Mindennap templomotokban ültem és tanítottam, mégsem fogtatok el.
Mindez pedig azért történt, hogy beteljesedjenek a próféták írásai. Ekkor elhagyták őt a tanítványok mind, és elfutottak.
Azok pedig, akik elfogták Jézust, Kajafáshoz, a főpaphoz vitték, ahol az írástudók és a vének már összegyűltek.
Péter pedig távolról követte őt egészen a főpap udvaráig, majd bement, és leült a szolgákkal, hogy lássa a fejleményeket.
A főpapok pedig és a vének és az egész nagytanács hamis bizonyságot kerestek Jézus ellen, hogy megölhessék őt,
de nem találtak, pedig sok hamis tanú jelentkezett. Utoljára pedig előjött két hamis tanú,
akik azt vallották: Ez az ember azt mondta: Leronthatom az Isten templomát, és három nap alatt felépíthetem azt.
A főpap fölkelt, és azt mondta neki: Semmit sem felelsz? Micsoda tanúbizonyságot tesznek ezek ellened?
Jézus pedig hallgatott. És a főpap azt mondta neki: Az élő Istenre kényszerítlek téged, hogy mondd meg nekünk, ha te vagy a Krisztus, az Isten Fia!
Jézus így válaszolt: Te mondtad. Sőt mondom nektek: Mostantól fogva meglátjátok az Emberfiát az Istennek hatalmas jobbján ülni és eljönni az égnek felhőiben.
Ekkor a főpap megszaggatta a ruháit, és azt mondta: Káromlást szólt. Mi szükségünk van még tanúkra? Íme, most hallottátok káromlását.
Mit gondoltok? Azok pedig így válaszoltak: Halálra méltó!
Akkor szembeköpdösték, és arcul csapdosták, némelyek pedig botokkal verték,
és azt mondták: Prófétáld meg nekünk, Krisztus, kicsoda az, aki üt téged!
Péter pedig kint ült az udvaron, amikor odament hozzá egy szolgálóleány, és azt mondta: Te is a galileai Jézussal voltál!
Ő pedig ezt mindenki előtt tagadta, mondván: Nem tudom, mit beszélsz.
Amikor pedig kiment a tornácra, meglátta őt egy másik szolgálóleány, és azt mondta az ott levőknek: Ez is a názáreti Jézussal volt!
És Péter ismét esküdözve tagadott, kijelentve: Nem is ismerem ezt az embert.
Nem sokkal később pedig az ott álldogálók mentek hozzá, és ezt mondták Péternek: Bizony te is közülük való vagy, hiszen a beszéded is elárul téged.
Ekkor átkozódni és esküdözni kezdett: Nem ismerem ezt az embert! És a kakas azonnal megszólalt.
Ekkor Péter visszaemlékezett Jézus szavaira, aki ezt mondta neki: Mielőtt a kakas megszólalna, háromszor megtagadsz engem. Majd kiment, és keserves sírásra fakadt.
Software-ul își propune să conecteze pe toți cu textul Bibliei printr-o interfață rapid accesibilă și personalizabilă.
Numele face referire atât la conectivitate, cât și la viteză…
„Fiecare om să fie grabnic la ascultare, încet la vorbire și încet la mânie!”
Cu dragoste, Tom Károly