Példabeszédek könyve

capitolul 26


Capitole:


versetul 1

Mint a hó a nyárhoz,

és az eső az aratáshoz,

úgy nem illik a bolondhoz a tisztelet.


versetul 2

Ahogyan elszáll a madár, és elrepül a fecske,

úgy az ok nélküli átok sem száll az emberre.


versetul 3

Ostor való a lónak, fék a szamárnak,

és vessző a bolondok hátának.


versetul 4

Ne felelj a bolondnak bolondsága szerint,

hogy ne légy te is hozzá hasonló.


versetul 5

Felelj a bolondnak bolondságához mérten,

hogy ne tartsa bölcsnek magát.


versetul 6

Aki bolond által üzen valamit,

a saját lábát vágja le, és kárt szenved.


versetul 7

Mint a bénának a lába,

úgy lóg a bölcs mondás a bolondok szájában.*


versetul 8

Mint aki követ tesz a parittyába,

úgy jár az, aki a bolondnak tiszteletet ad.


versetul 9

Mint részeg ember kezébe a tövis,

úgy akad bele az eszes mondás

a bolondok szájába.


versetul 10

Mint az íjász, aki mindenkit megsebez,

olyan az, aki bolondot

vagy csavargókat fogad föl.


versetul 11

Amint az eb visszatér a maga okádására,

úgy ismétli meg a bolond is bolondságát.


versetul 12

Láttál-e olyan embert,

aki a maga szemében bölcs?

A bolond felől jobb reménységed lehet,

mint felőle!


versetul 13

Azt mondja a rest:

Oroszlán van az úton,

oroszlán van az utcákon!


versetul 14

Ahogy az ajtó forog a sarkán,

úgy forog a lusta is az ágyában.


versetul 15

Még ha kezét a tálba nyújtotta is a rest,

arra már lusta, hogy a szájához emelje.


versetul 16

Bölcsebb a rest a maga szemében,

mint hét olyan, aki okos feleletet ad.


versetul 17

Kóbor ebet ragad fülön,

aki fölháborodik olyan civódáson,

amely nem rá tartozik.


versetul 18

Mint a balga, aki tüzes

és halálos nyilakat lövöldöz,


versetul 19

olyan az, aki megcsalja felebarátját,

és azt mondja: Csak tréfáltam!


versetul 20

Ha elfogy a fa, kialszik a tűz;

ha nincs pletykálkodó, megszűnik a viszály.


versetul 21

Mint parázsra a szén és tűzre a fa,

olyan a kötekedő ember a viszály szítására.


versetul 22

A pletykálkodó szavai ínyencfalatok,

és bejutnak az ember bensőjébe.


versetul 23

Mint az ezüst salakjával bevont agyagedény,

olyanok a tüzes ajkak a gonosz szívén.


versetul 24

Beszédeivel másnak tetteti magát a gyűlölködő,

holott szívében álnokságot gondol.


versetul 25

Ha kedvesen szól, ne bízzál benne,

mert hét utálatosság van a szívében!


versetul 26

Elfedezhető a gyűlölete csalással,

de nyilvánvalóvá lesz a gonoszsága a gyülekezetben.


versetul 27

Aki másnak vermet ás, maga esik bele;

és aki fölhengeríti a követ, arra gurul az vissza.


versetul 28

A hazug nyelvű gyűlöli az általa megrontott embert,

és a hízelgő száj romlást hoz.

Capitole:


Cărți