Példabeszédek könyve
capítulo 20
verso 1
A bor csúfolódóvá tesz,
a részegítő ital pedig hangoskodóvá,
és nem bölcs, aki tántorog tőle.
verso 2
Mint a fiatal oroszlán ordítása,
olyan a király haragja;
aki őt haragra ingerli, saját élete ellen vét.
verso 3
Tisztességére válik az embernek,
ha távol tartja magát a versengéstől,
de aki bolond, az belekeveredik.
verso 4
A hideg miatt nem szánt a rest;
de ha majd aratni akar, nem lesz mit.
verso 5
Mély víz az ember szívének szándéka,
de a bölcs ember kimeregeti azt.
verso 6
Sok ember mondja magáról, hogy ő jó,
de megbízható embert ki találhat?
verso 7
Feddhetetlenül él az igaz ember,
boldogok a fiai is, akik követik.
verso 8
Ha ítélőszékében ül a király,
szemével minden gonoszt különválaszt.
verso 9
Ki mondhatná azt: megtisztítottam szívemet,
tiszta vagyok a bűnömtől?
verso 10
A kétféle súly és a kétféle mérték:
mindkettő egyformán utálatos az Úr szemében.
verso 11
Cselekedeteiből ismerhető meg
még a gyermek is,
hogy tiszta-e, és hogy igaz-e cselekedete.
verso 12
A halló fület és a látó szemet
egyaránt az Úr teremtette.
verso 13
Ne szeresd az alvást, mert elszegényedsz;
nyisd ki a szemed, és jóllakhatsz kenyérrel.
verso 14
Hitvány, hitvány! – mondja a vevő,
de amikor elmegy, akkor már dicsekszik.
verso 15
Van sok arany és drágagyöngy,
de a tudással teljes ajak a legértékesebb kincs.
verso 16
Vedd el a ruháját annak,
aki az ismeretlenért kezességet vállal,
végy zálogot tőle az idegenért.
verso 17
Élvezetes az embernek az álnokság kenyere,
de végül kaviccsal telik meg a szája.
verso 18
Tanácskozás erősíti meg a terveket,
bölcs vezetéssel folytass hadviselést.
verso 19
A pletykálkodó elárulja a titkot,
tehát ne barátkozz a fecsegő szájúval!
verso 20
Aki apját vagy anyját átkozza,
annak a legnagyobb sötétségben alszik ki lámpása.
verso 21
Amelyik örökséget ideje előtt siettetik,
azon végül nem lesz áldás.
verso 22
Ne mondd: visszafizetem a rosszat!
Várd az Urat, és ő megszabadít téged!
verso 23
Utálatos az Úr szemében a kétféle súly,
és a hamis mérleg nem jó dolog.
verso 24
Az Úr irányítja az ember járását;
mit ért az ember a maga útjából?
verso 25
Meggondolatlanul odaszentelni valamit:
csapda az ember számára,
mert a fogadalomtétel után
már hiába gondolja meg magát.
verso 26
A bölcs király szétszórja a gonoszokat,
és kerékkel hajt át rajtuk.
verso 27
Az ember lelke az Úr mécsese,
amely megvizsgálja bensőjének minden rejtekét.
verso 28
A kegyelem és az igazság megőrzi a királyt,
és irgalmassága által erősíti meg a székét.
verso 29
Az ifjak ékessége az erejük,
az öregek dísze az ősz haj.
verso 30
A kék foltok és a sebek távolítják el a gonoszt
és a belső részekig ható csapások.
Libros
