Példabeszédek könyve
capítulo 23
verso 1
Mikor az uralkodóval ülsz le enni,
szorgosan figyelj arra, mi van előtted.
verso 2
Kést tegyél a torkodra,
ha mértéktelen vagy.
verso 3
Ne kívánd csemegéit, mert csalétek az.
verso 4
Ne fáradozz azon, hogy meggazdagodj,
az ilyen megfontolástól állj el.
verso 5
Amint szemet vetsz rá, már el is tűnik előled,
mert hirtelen olyan szárnya támad,
mint a sasnak, és elrepül az ég felé!
verso 6
Ne egyél az irigy tekintetű étkéből,
és ne kívánd csemegéit!
verso 7
Mert olyan ő, mint aki
számolgatja magában a falatot:
„Egyél és igyál!” – mondja neked,
de még sincs jóakarattal hozzád.*
verso 8
Falatodat, amelyet megettél, kihányod,
és ékes beszédedet csak hiába vesztegeted.
verso 9
A bolond füle hallatára ne beszélj,
mert megveti szavaid bölcsességét.
verso 10
Ne mozdítsd el a régi határt,
és az árva mezejébe ne kapj bele,
verso 11
mert megváltójuk erős:
ő perli ügyüket veled!
verso 12
Add szívedet az erkölcsi tanításra
és füledet a bölcs beszédekre.
verso 13
Ne vond meg a gyermektől a fenyítést:
ha megvered vesszővel, nem hal bele.
verso 14
Mert megvered ugyan vesszővel,
de lelkét kiragadod a Seolból.
verso 15
Fiam, ha bölcs lesz a szíved,
az én szívem is örül.
verso 16
És vigadoznak veséim,
ha ajkad igazat szól.
verso 17
Ne irigykedjék szíved a bűnösökre,
hanem az Úr félelmében maradj meg mindennap.
verso 18
Mert biztosan van jövendő,
és reménységed nem semmisül meg.
verso 19
Hallgass rám, fiam, légy bölcs,
és őrizd meg szívedet ezen az úton.
verso 20
Ne légy a bor mellett dőzsölők között,
sem azok között, akik a húsevésben tobzódnak.
verso 21
Mert a részeges és tobzódó elszegényedik,
és rongyokba öltöztet a sok alvás.
verso 22
Hallgass apádra, aki téged nemzett,
és ne vesd meg anyádat, mikor megöregszik.
verso 23
Szerezz igazságot,
és el ne add; sem a bölcsességet,
az erkölcsöt és értelmet.
verso 24
Igen örül az igaznak az apja,
és aki bölcset nemzett, örvendezik neki.
verso 25
Vigadjon apád és anyád,
és örvendezzen, aki szült téged.
verso 26
Add nekem, fiam, a szívedet,
és tartsd szemed előtt útjaimat!
verso 27
Mert mély verem a parázna asszony,
és szűk kút az idegen asszony.
verso 28
Leselkedik, mint a tolvaj,
és szaporítja az emberek közt a hitetleneket.
verso 29
Kinek jaj? Kinek baj?
Ki veszekedik? Kinek van panasza?
Ki kap ok nélkül sebeket?
Kinek a szemei vörösek?
verso 30
Azoknak, akik borral mulatnak,
akik a jó bor kóstolására igyekeznek.
verso 31
Ne nézd a bort, milyen vörös színt játszik,
mint mutatja csillogását a pohárban,
mert könnyen lecsúszik az,
verso 32
és végül megmar, mint a kígyó,
megcsíp, mint a mérges kígyó.
verso 33
Zavaros dolgokat lát majd szemed,
és szíved bolondokat beszél.
verso 34
Olyan leszel,
mint aki a tenger közepén fekszik,
és mint aki az árbócfa tetején van.
verso 35
Ütöttek, de nem fájt nekem,
vertek, de nem éreztem!
Amikor fölébredek, folytatom,
újra csak ezt keresem.
Libros
