Példabeszédek könyve
capítulo 12
verso 1
A jó ember jóakaratot nyer az Úrtól,
de a gonosz embert kárhoztatja ő.
verso 2
Nem erősödik meg az ember istentelensége révén,
az igazaknak pedig nem mozdul ki a gyökerük.
verso 3
A derék asszony koronája férjének,
de mint csontjaiban a rothadás, olyan a szégyentelen.
verso 4
Az igazak gondolatai helyesek,
de az istentelenek tanácsa félrevezető.
verso 5
Az istentelenek beszédei vér után leselkednek,
az igazakat azonban megszabadítja szájuk.
verso 6
Leomlanak az istentelenek és odalesznek,
az igazak háza pedig megáll.
verso 7
Értelmessége szerint dicsérik a férfit,
de aki kiforgatja a szavakat, azt megutálják.
verso 8
Jobb annak, akit kevésre tartanak,
de szolgája van,
mint annak, aki fölmagasztalja magát,
de kenyérszűkében van.
verso 9
Az igaz jószága érzését is ismeri,
az istentelenek szíve azonban kegyetlen.
verso 10
Aki műveli a földjét, annak elegendő eledele lesz,
aki pedig hiábavalóságokat követ, az bolond.
verso 11
Az istentelen a gonoszsággal ejtett zsákmányt kívánja,
de az igaznak gyökere gyümölcsöt terem.
verso 12
A gonoszt csapdába ejtik vétkes ajkai,
de az igaz megmenekül a nyomorúságból.
verso 13
Szája gyümölcséből elégedik meg az ember jóval,
és keze munkája megtérül neki.
verso 14
A bolondnak útja helyes a maga szemében,
de aki elfogadja a tanácsot, az bölcs.
verso 15
A bolond haragját azonnal fölismerik,
az értelmes pedig elrejti szégyenét.
verso 16
Aki igazat szól, felfedi az igazságot,
a hamis tanú pedig álnokul beszél.
verso 17
A meggondolatlan szavak
szúrnak, mint a tőrdöfés,
de a bölcsek nyelve orvosság.
verso 18
Az igazmondó ajak mindvégig állhatatos,
a hazug nyelv pedig csak egy szempillantásig.
verso 19
Álnokság van a gonoszat forralók szívében,
de akik békességet tanácsolnak, azokéban vigasság.
verso 20
Nem éri bántás az igazat,
de az istentelenek tele vannak nyavalyával.
verso 21
Utálatos az Úr szemében a hazug ajak,
de a hűségesekben gyönyörködik.
verso 22
Az eszes ember elrejti a tudását,
a bolondok elméje pedig kikiáltja a bolondságot.
verso 23
A szorgalmasok keze uralkodik,
a rest viszont rabszolga lesz.
verso 24
Szívének aggódása lesújtja az embert,
a jó szó pedig megvidámítja.
verso 25
Útba igazítja felebarátját az igaz,
de az istenteleneket eltévelyíti útjuk.*
verso 26
Nem süti meg a rest a maga fogta vadat,
de a serény embernek drága kincse van.*
verso 27
Az igazság útján élet van,
de a téves ösvény halálba visz.
Libros
