Példabeszédek könyve
capítulo 27
verso 1
Ne dicsekedj a holnapi nappal,
mert nem tudod, mit hoz az a nap rád.
verso 2
Más dicsérjen téged, és ne a te szájad,
az idegen, és ne a te ajkad.
verso 3
Súlyos a kő, és nehéz a homok,
de a bolond haragja nehezebb mindkettőnél.
verso 4
A búsulás kegyetlenséget szül és túláradó haragot,
de ki állhatna meg az irigységgel szemben?
verso 5
Jobb a nyilvánvaló dorgálás
a titkolt szeretetnél.
verso 6
Jó szándékúak a baráttól kapott sebek,
de utálatos a gyűlölködő csókja.
verso 7
A jóllakott ember még a lépes mézet is megtapossa,
de az éhes embernek még a keserű is édes.
verso 8
Mint a madárka, amely elbujdosott fészkéből,
olyan az az ember, aki elbujdosott lakóhelyéről.
verso 9
Amint az olaj és jó illat megvidámítja a szívet,
úgy a jóbarát kedves tanácsa is,
mely lelkéből fakad.*
verso 10
Barátodat és apád barátját ne hagyd el,
és testvéred házába ne menj be nyomorúságod idején.
Jobb a közeli szomszéd a távoli testvérnél.
verso 11
Légy bölcs, fiam, és vidámítsd meg szívemet,
hogy megfelelhessek annak, aki ócsárol engem!
verso 12
Az eszes meglátja a bajt, és elrejtőzik,
az esztelenek nekimennek, és kudarcot vallanak.
verso 13
Vedd el a ruháját annak,
aki kezességet vállal másért;
végy zálogot tőle az idegenért.
verso 14
Aki korán reggel nagy hangon áldja barátját,
attól úgy veszik, mintha megátkozná.
verso 15
A sűrű záporeső idején való szüntelen csepegés
és a házsártos asszony hasonló egymáshoz.
verso 16
Aki föl akarja tartóztatni,
szelet tartóztat föl,
és jobbjával olajat fog meg.
verso 17
Ahogy vassal élesítik a vasat,
úgy élesíti egyik ember a másikat.
verso 18
Aki őrzi a fügét, eszik annak gyümölcséből,
s aki urára figyel, azt tisztelik.
verso 19
Ahogy a víz tükrözi az arcot,
úgy tükrözi az ember szíve az embert.
verso 20
Ahogy a sír és a halál földje ki nem elégül,
úgy az ember szeme sem elégedik meg.
verso 21
Ahogy az ezüstöt tégelyben
és az aranyat kemencében próbálják meg,
úgy az embert azzal, ha dicsérik.
verso 22
Ha megtörnéd is a bolondot
mozsárban mozsártörővel,
mint az őrölt darát,
nem távoznék el tőle bolondsága.
verso 23
Tartsd számon jól juhaid állapotát,
gondolj a nyájakra.
verso 24
Mert nem örökkévaló a gazdagság,
és vajon a korona nemzedékről nemzedékre öröklődik-e?
verso 25
Amikor lekaszálják a füvet,
és kihajt a sarjú,
és begyűjtik a hegyekről a szénát,
verso 26
akkor juhaidért ruhát
és kecskéidért mezőt vehetsz,
verso 27
és lesz elég kecsketejed, hogy táplálkozhass
te, házad népe és szolgálóleányaid.
Libros
