Példabeszédek könyve
capítulo 5
verso 1
Fiam, figyelj bölcsességemre,
fordítsd füledet értelmes beszédemre!
verso 2
Maradj megfontolt,
és ajkad őrizze meg a tudományt.
verso 3
Mert színméz csöpög
az idegen asszony ajkáról,
és szája simább az olajnál.
verso 4
De végül keserű, mint az üröm,
éles, mint a kétélű tőr.
verso 5
Lába a halálra visz,
léptei a sír felé tartanak.
verso 6
Nem követi az élet útját,
ösvényei bizonytalanok lettek,
anélkül hogy észrevenné azt.
verso 7
Most azért, fiaim, hallgassatok rám,
és ne térjetek el szám beszédeitől!
verso 8
Tartsd távol tőle utadat,
és ne közelíts házának ajtajához,
verso 9
hogy ne másoknak add ékességedet
és esztendeidet a kegyetlennek,
verso 10
hogy ne az idegenek teljenek be javaiddal,
és keresményed ne jusson másnak a házába.
verso 11
Különben nyögnöd kell életed végén,
amikor megemésztődik húsod és tested,
verso 12
és azt kell majd mondanod:
Hogyan is gyűlölhettem az erkölcsi tanítást,
és hogyan utálhatta szívem a fenyítést?!
verso 13
Nem hallgattam vezetőim szavára,
és nem fordítottam fülemet tanítóim felé!
verso 14
Kis híja volt, hogy minden gonoszságba belemerüljek,
noha a gyülekezet közepében voltam!
verso 15
Saját kutadból igyál vizet;
és saját forrásod közepéből folyóvizet!
verso 16
Kifolyjanak-e forrásaid,
az utcákra áradjanak-e vízfolyásaid?
verso 17
Egyedül tieid legyenek,
és kívüled senki máséi.
verso 18
Legyen áldott a forrásod,
és örvendezz ifjúságod feleségének.
verso 19
Szerelmes szarvasünő és kedves zerge ő,
keblei elégítsenek meg téged minden időben,
és az ő szerelmében gyönyörködjél szüntelen.
verso 20
Miért keresnél gyönyört, fiam, egy paráznánál,
és miért ölelnéd egy idegen keblét?
verso 21
Mert az Úr szeme előtt van minden ember útja,
és minden ösvényüket ő egyengeti.
verso 22
Tulajdon álnokságai fogják meg az istentelent,
és saját bűnének kötelei kötözik meg őt.
verso 23
Meghal az ilyen fenyítés híján,
és sok bolondsága miatt támolyog.
Libros
