Jób könyve

capitolul 26

Jób pedig felele, és monda:

Bezzeg jól segítettél a tehetetlenen, meggyámolítottad az erőtelen kart!

Bezzeg jó tanácsot adtál a tudatlannak, és sok értelmet tanusítottál!

Kivel beszélgettél, és kinek a lelke jött ki belőled?

A halottak is megremegnek tőle; a vizek alatt levők és azok lakói is.

Az alvilág mezítelen előtte, és eltakaratlan a holtak országa.

Ő terjeszti ki északot az üresség fölé és függeszti föl a földet a semmiség fölé.

Ő köti össze felhőibe a vizeket úgy, hogy a felhő alattok meg nem hasad.

Ő rejti el királyi székének színét, felhőjét fölibe terítvén.

Ő szab határt a víz színe fölé - a világosságnak és setétségnek elvégződéséig.

Az egek oszlopai megrendülnek, és düledeznek fenyegetéseitől.

Erejével felriasztja a tengert, és bölcseségével megtöri Ráhábot.

Lehelletével megékesíti az eget, keze átdöfi a futó kígyót.

Ímé, ezek az ő útainak részei, de mily kicsiny rész az, a mit meghallunk abból! Ám az ő hatalmának mennydörgését ki érthetné meg?

Cărți