Jób könyve

Capitole:

… 14 15 16 17 18 …   ⇤ ← 16 → ⇥

versetul 1

Felele pedig Jób, és monda:

versetul 2

Efféle dolgokat sokat hallottam. Nyomorult vigasztalók vagytok ti mindnyájan!

versetul 3

Vége lesz-é már a szeles beszédeknek, avagy mi ingerel téged, hogy így felelsz?

versetul 4

Én is szólhatnék úgy mint ti, csak volna a ti lelketek az én lelkem helyén! Szavakat fonhatnék össze ellenetek; csóválhatnám miattatok a fejemet;

versetul 5

Erősíthetnélek titeket csak a szájammal és ajakim mozgása kevesbítené fájdalmatokat.

versetul 6

Ha szólnék is, nem kevesbbednék a keserűségem; ha veszteglek is: micsoda távozik el tőlem?

versetul 7

Most pedig már fáraszt engemet. Elpusztítád egész házam népét.

versetul 8

Hogy összenyomtál engem, ez bizonyság lett; felkelt ellenem az én ösztövérségem is, szemtől-szembe bizonyít ellenem.

versetul 9

Haragja széttépett és üldöz engem. Fogait csikorgatta rám, ellenségemként villogtatja felém tekintetét.

versetul 10

Feltátották ellenem szájokat, gyalázatosan arczul csapdostak engem, összecsődültek ellenem.

versetul 11

Adott engem az Isten az álnoknak, és a gonoszok kezébe ejte engemet.

versetul 12

Csendességben valék, de szétszaggata engem; nyakszirten ragadott és szétzúzott engem, czéltáblává tűzött ki magának.

versetul 13

Körülvettek az ő íjászai; veséimet meghasítja és nem kimél; epémet a földre kiontja.

versetul 14

Rést rés után tör rajtam, és rám rohan, mint valami hős.

versetul 15

Zsák-ruhát varrék az én fekélyes bőrömre, és a porba fúrtam be az én szarvamat.

versetul 16

Orczám a sírástól kivörösödött, szempilláimra a halál árnyéka szállt;

versetul 17

Noha erőszakosság nem tapad kezemhez, és az én imádságom tiszta.

versetul 18

Oh föld, az én véremet el ne takard, és ne legyen hely az én kiáltásom számára!

versetul 19

Még most is ímé az égben van az én bizonyságom, és az én tanuim a magasságban!

versetul 20

Csúfolóim a saját barátaim, azért az Istenhez sír fel az én szemem,

versetul 21

Hogy ítélje meg az embernek Istennel, és az ember fiának az ő felebarátjával való dolgát.

versetul 22

Mert a kiszabott esztendők letelnek, és én útra kelek és nem térek vissza.

versetul 23

Lelkem meghanyatlott, napjaim elfogynak, vár rám a sír.

Capitole:

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42