Jób könyve

capitolul 14


Capitole:


versetul 1

Az asszonytól született ember rövid életű és háborúságokkal bővelkedő.


versetul 2

Mint a virág, kinyílik és elhervad, és eltünik, mint az árnyék és nem állandó.


versetul 3

Még az ilyen ellen is felnyitod-é szemeidet, tennen magaddal törvénybe állítasz-é engem?


versetul 4

Ki adhat tisztát a tisztátalanból? Senki.


versetul 5

Nincsenek-é meghatározva napjai? Az ő hónapjainak számát te tudod; határt vetettél néki, a melyet nem hághat át.


versetul 6

Fordulj el azért tőle, hogy nyugodalma legyen, hogy legyen napjában annyi öröme, mint egy béresnek.


versetul 7

Mert a fának van reménysége; ha levágják, ismét kihajt, és az ő hajtásai el nem fogynak.


versetul 8

Még ha megaggodik is a földben a gyökere, és ha elhal is a porban törzsöke:


versetul 9

A víznek illatától kifakad, ágakat hajt, mint a csemete.


versetul 10

De ha a férfi meghal és elterül; ha az ember kimúlik, hol van ő?


versetul 11

Mint a víz kiapad a tóból, a patak elapad, kiszárad:


versetul 12

Úgy fekszik le az ember és nem kél fel; az egek elmúlásáig sem ébrednek, nem költetnek föl az ő álmukból.


versetul 13

Vajha engem a holtak országában tartanál; rejtegetnél engemet addig, a míg elmúlik a te haragod; határt vetnél nékem, azután megemlékeznél rólam!


versetul 14

Ha meghal az ember vajjon feltámad-é? Akkor az én hadakozásom minden idejében reménylenék, míglen elkövetkeznék az én elváltozásom.


versetul 15

Szólítanál és én felelnék néked, kivánkoznál a te kezednek alkotása után.


versetul 16

De most számlálgatod az én lépéseimet, és nem nézed el az én vétkeimet!


versetul 17

Gonoszságom egy csomóba van lepecsételve, és hozzáadod bűneimhez.


versetul 18

Még a hegy is szétomlik, ha eldől; a szikla is elmozdul helyéről;


versetul 19

A köveket lekoptatja a víz, a földet elsodorja annak árja: az ember reménységét is úgy teszed semmivé.


versetul 20

Hatalmaskodol rajta szüntelen és ő elmegy; megváltoztatván az arczát, úgy bocsátod el őt.


versetul 21

Ha tisztesség éri is fiait, nem tudja; ha megszégyenülnek, nem törődik velök.


versetul 22

Csak őmagáért fáj még a teste, és a lelke is őmagáért kesereg.

Capitole:


Cărți