Jób könyve

capitolul 9


Capitole:


versetul 1

Felele pedig Jób, és monda:


versetul 2

Igaz, jól tudom, hogy így van; hogyan is lehetne igaz a halandó ember Istennél?


versetul 3

Ha perelni akarna ő vele, ezer közül egy sem felelhetne meg néki.


versetul 4

Bölcs szívű és hatalmas erejű: ki szegülhetne ellene, hogy épségben maradjon?


versetul 5

A ki hegyeket mozdít tova, hogy észre se veszik, és megfordítja őket haragjában.


versetul 6

A ki kirengeti helyéből a földet, úgy hogy oszlopai megrepedeznek.


versetul 7

A ki szól a napnak és az fel nem kél, és bepecsételi a csillagokat.


versetul 8

A ki egymaga feszítette ki az egeket, és a tenger hullámain tapos.


versetul 9

A ki teremtette a gönczölszekeret, a kaszás csillagot és a fiastyúkot és a délnek titkos tárait.


versetul 10

A ki nagy dolgokat cselekszik megfoghatatlanul, és csudákat megszámlálhatatlanul.


versetul 11

Ímé, elvonul mellettem, de nem látom, átmegy előttem, de nem veszem észre.


versetul 12

Ímé, ha elragad valamit, ki akadályozza meg; ki mondhatja néki: Mit cselekszel?


versetul 13

Ha az Isten el nem fordítja az ő haragját, alatta meghajolnak Ráháb czinkosai is.


versetul 14

Hogyan felelhetnék hát én meg ő néki, és lelhetnék vele szemben szavakat?


versetul 15

A ki, ha szinte igazam volna, sem felelhetnék néki; kegyelemért könyörögnék ítélő birámhoz.


versetul 16

Ha segítségül hívnám és felelne is nékem, még sem hinném, hogy szavamat fülébe vevé;


versetul 17

A ki forgószélben rohan meg engem, és ok nélkül megsokasítja sebeimet.


versetul 18

Nem hagyna még lélekzetet se vennem, hanem keserűséggel lakatna jól.


versetul 19

Ha erőre kerülne a dolog? Ímé, ő igen erős; és ha ítéletre? Ki tűzne ki én nékem napot?


versetul 20

Ha igaznak mondanám magamat, a szájam kárhoztatna engem; ha ártatlannak: bűnössé tenne engemet.


versetul 21

Ártatlan vagyok, nem törődöm lelkemmel, útálom az életemet.


versetul 22

Mindegy ez! Azért azt mondom: elveszít ő ártatlant és gonoszt!


versetul 23

Ha ostorával hirtelen megöl, neveti a bűntelenek megpróbáltatását.


versetul 24

A föld a gonosz kezébe adatik, a ki az ő biráinak arczát elfedezi. Nem így van? Kicsoda hát ő?


versetul 25

Napjaim gyorsabbak valának a kengyelfutónál: elfutának, nem láttak semmi jót.


versetul 26

Ellebbentek, mint a gyorsan járó hajók, miként zsákmányára csap a keselyű.


versetul 27

Ha azt mondom: Nosza elfelejtem panaszomat, felhagyok haragoskodásommal és vidám leszek:


versetul 28

Megborzadok az én mindenféle fájdalmamtól; tudom, hogy nem találsz bűntelennek engem.


versetul 29

Rossz ember vagyok én! Minek fáraszszam hát magamat hiába?


versetul 30

Ha hóvízzel mosakodom is meg, ha szappannal mosom is meg kezeimet:


versetul 31

Akkor is a posványba mártanál engem és az én ruháim is útálnának engem.


versetul 32

Mert nem ember ő, mint én, hogy néki megfelelhetnék, és együtt pörbe állanánk.


versetul 33

Nincs is közöttünk igazlátó, a ki kezét közbe vethesse kettőnk között!


versetul 34

Venné csak el rólam az ő veszszejét, és az ő rettentésével ne rettegtetne engem:


versetul 35

Akkor szólanék és nem félnék tőle: mert nem így vagyok én magammal!

Capitole:


Cărți