Jób könyve

capitolul 24


Capitole:


versetul 1

Miért is nem titkolja el a Mindenható az ő büntetésének idejét, és miért is nem látják meg az őt ismerők az ő ítéletének napjait?!


versetul 2

A határokat odább tolják, a nyájat elrabolják és legeltetik.


versetul 3

Az árvák szamarát elhajtják, és az özvegynek ökrét zálogba viszik.


versetul 4

Lelökik az útról a szegényeket, és a föld nyomorultjai együtt lappanganak.


versetul 5

Ímé, mint a vad szamarak a sivatagban, úgy mennek ki munkájukra élelmet keresni; a puszta ad nékik kenyeret fiaik számára.


versetul 6

A mezőn a más vetését aratják, és a gonosznak szőlőjét szedik.


versetul 7

Mezítelenül hálnak, testi ruha nélkül, még a hidegben sincs takarójuk.


versetul 8

A hegyi zápor csurog le rólok, s hajlékuk nem lévén, a sziklát ölelik.


versetul 9

Elszakítják az emlőtől az árvát, és a szegényen levőt zálogba viszik.


versetul 10

Mezítelenül járnak, ruha nélkül, és éhesen vonszolják a kévét.


versetul 11

Az ő kerítéseik közt ütik az olajat, és tapossák a kádakat, de szomjuhoznak.


versetul 12

A városból haldoklók rimánkodnak, a megsebzettek lelke kiált, de Isten nem törődik e méltatlansággal.


versetul 13

Ezek pártot ütöttek a világosság ellen, utait nem ismerik, nem ülnek annak ösvényein.


versetul 14

Napkeltekor fölkel a gyilkos, megöli a szegényt és szűkölködőt, éjjel pedig olyan, mint a tolvaj.


versetul 15

A paráznának szeme pedig az alkonyatot lesi, mondván: Ne nézzen szem reám, és arczára álarczot teszen.


versetul 16

Sebtében tör be a házakba; nappal elzárkóznak, nem szeretik a világosságot.


versetul 17

Sőt inkább a reggel nékik olyan, mint a halálnak árnyéka, mert megbarátkoztak a halál árnyékának félelmeivel.


versetul 18

Könnyen siklik tova a víz színén, birtoka átkozott a földön, nem tér a szőlőkbe vivő útra.


versetul 19

Szárazság és hőség nyeli el a hó vizét, a pokol azokat, a kik vétkeznek.


versetul 20

Elfelejti őt az anyaméh, féregnek lesz édességévé, nem emlékeznek róla többé, és összetörik, mint a reves fa,


versetul 21

A ki megrontotta a meddőt, a ki nem szül, és az özvegygyel jót nem tett.


versetul 22

De megtámogatja erejével a hatalmasokat; felkel az, pedig nem bízott már az élethez.


versetul 23

Biztonságot ad néki, hogy támaszkodjék, de szemei vigyáznak azoknak útjaira.


versetul 24

Magasra emelkednek, egy kevés idő és már nincsenek! Alásülylyednek, mint akárki és elenyésznek; és levágattatnak, mint a búzakalász.


versetul 25

Avagy nem így van-é? Ki hazudtolhatna meg engem, és tehetné semmivé beszédemet?

Capitole:


Cărți