Jób könyve

capitolul 28


Capitole:


versetul 1

Bizony az ezüstnek bányája van, és helye az aranynak, a hol tisztítják.


versetul 2

A vasat a földből hozzák elő, a követ pedig érczczé olvasztják.


versetul 3

Határt vet az ember a setétségnek, és átkutatja egészen és végig a homálynak és a halál árnyékának kövét.


versetul 4

Aknát tör távol a lakóktól: mintha lábukról is megfelejtkeznének, alámerülnek és lebegnek emberektől messze.


versetul 5

Van föld, a melyből kenyér terem, alant pedig fel van forgatva, mintegy tűz által;


versetul 6

Köveiben zafir található, göröngyeiben arany van.


versetul 7

Van ösvény, a melyet nem ismer a sas, sem a sólyom szeme nem látja azt.


versetul 8

Nem tudják azt büszke vadak, az oroszlán sem lépked azon.


versetul 9

Ráveti kezét az ember a kovakőre, a hegyeket tövükből kiforgatja.


versetul 10

A sziklákban tárnákat hasít, és minden drága dolgot meglát a szeme.


versetul 11

Elköti a folyók szivárgását, az elrejtett dolgot pedig világosságra hozza.


versetul 12

De a bölcseség hol található, és az értelemnek hol van a helye?


versetul 13

Halandó a hozzá vivő utat nem ismeri, az élők földén az nem található.


versetul 14

A mélység azt mondja: Nincsen az bennem; a tenger azt mondja: én nálam sincsen.


versetul 15

Színaranyért meg nem szerezhető, ára ezüsttel meg nem fizethető.


versetul 16

Nem mérhető össze Ofir aranyával, nem drága onikszszal, sem zafirral.


versetul 17

Nem ér fel vele az arany és gyémánt, aranyedényekért be nem cserélhető.


versetul 18

Korall és kristály említni sem való; a bölcseség ára drágább a gyöngyöknél.


versetul 19

Nem ér fel vele Kúsnak topáza, színaranynyal sem mérhető össze.


versetul 20

A bölcseség honnan jő tehát, és hol van helye az értelemnek?


versetul 21

Rejtve van az minden élő szemei előtt, az ég madarai elől is fedve van.


versetul 22

A pokol és halál azt mondják: Csak hírét hallottuk füleinkkel!


versetul 23

Isten tudja annak útját, ő ismeri annak helyét.


versetul 24

Mert ő ellát a föld határira, ő lát mindent az ég alatt.


versetul 25

Mikor a szélnek súlyt szerzett, és a vizeket mértékre vette;


versetul 26

Mikor az esőnek határt szabott, és mennydörgő villámoknak útat:


versetul 27

Akkor látta és kijelentette azt, megalapította és meg is vizsgálta azt.


versetul 28

Az embernek pedig mondá: Ímé az Úrnak félelme: az a bölcseség, és az értelem: a gonosztól való eltávozás.

Capitole:


Cărți