Jób könyve

capitolul 32


Capitole:


versetul 1

Miután ez a három ember megszünt vala felelni Jóbnak, mivel ő igaz vala önmaga előtt:


versetul 2

Haragra gerjede Elihu, a Barakeél fia, a ki Búztól való vala, a Rám nemzetségéből. Jób ellen gerjedt föl haragja, mivel az igazabbnak tartotta magát Istennél.


versetul 3

De felgerjedt haragja az ő három barátja ellen is, mivelhogy nem találják vala el a feleletet, mégis kárhoztatják vala Jóbot.


versetul 4

Elihu azonban várakozott a Jóbbal való beszéddel, mert amazok öregebbek valának ő nála.


versetul 5

De mikor látta Elihu, hogy nincs felelet a három férfiú szájában, akkor gerjede föl az ő haragja.


versetul 6

És felele a Búztól való Elihu, Barakeél fia, és monda: Napjaimra nézve én még csekély vagyok, ti pedig élemedett emberek, azért tartózkodtam és féltem tudatni veletek véleményemet.


versetul 7

Gondoltam: Hadd szóljanak a napok; és hadd hirdessen bölcseséget az évek sokasága!


versetul 8

Pedig a lélek az az emberben és a Mindenható lehellése, a mi értelmet ad néki!


versetul 9

Nem a nagyok a bölcsek, és nem a vének értik az ítéletet.


versetul 10

Azt mondom azért: Hallgass reám, hadd tudassam én is véleményemet!


versetul 11

Ímé, én végig vártam beszédeiteket, figyeltem, a míg okoskodtatok, a míg szavakat keresgéltetek.


versetul 12

Igen ügyeltem reátok és ímé, Jóbot egyikőtök sem czáfolá meg, sem beszédére meg nem felelt.


versetul 13

Ne mondjátok azt: Bölcseségre találtunk, Isten győzheti meg őt és nem ember!


versetul 14

Mivel én ellenem nem intézett beszédet, nem is a ti beszédeitekkel válaszolok hát néki.


versetul 15

Megzavarodának és nem feleltek többé; kifogyott belőlök a szó.


versetul 16

Vártam, de nem szóltak, csak álltak és nem feleltek többé.


versetul 17

Hadd feleljek hát én is magamért, hadd tudassam én is véleményemet!


versetul 18

Mert tele vagyok beszéddel; unszolgat engem a bennem levő lélek.


versetul 19

Ímé, bensőm olyan, mint az új bor, a melynek nyílása nincsen; miként az új tömlők, csaknem szétszakad.


versetul 20

Szólok tehát, hogy levegőhöz jussak; felnyitom ajkaimat, és felelek.


versetul 21

Nem leszek személyválogató senki iránt; nem hizelkedem egy embernek sem;


versetul 22

Mert én hizelkedni nem tudok; könnyen elszólíthatna engem a teremtőm!

Capitole:


Cărți