Jób könyve

capitolul 19


Capitole:


versetul 1

Felele pedig, Jób, és monda:


versetul 2

Meddig búsítjátok még a lelkemet, és kínoztok engem beszéddel?


versetul 3

Tízszer is meggyaláztatok már engem; nem pirultok, hogy így erősködtök ellenem?


versetul 4

Még ha csakugyan tévedtem is, tévedésem énmagamra hárul.


versetul 5

Avagy csakugyan pöffeszkedni akartok ellenem, és feddődni az én gyalázatom felett?


versetul 6

Tudjátok meg hát, hogy Isten alázott meg engem, és az ő hálójával ő vett engem körül.


versetul 7

Ímé, kiáltozom az erőszak miatt, de meg nem hallgattatom, segélyért kiáltok, de nincsen igazság.


versetul 8

Utamat úgy elgátolta, hogy nem mehetek át rajta, és az én ösvényemre sötétséget vetett.


versetul 9

Tisztességemből kivetkőztetett, és fejemnek koronáját elvevé.


versetul 10

Megronta köröskörül, hogy elveszszek, és reménységemet, mint a fát, letördelé.


versetul 11

Felgerjesztette haragját ellenem, és úgy bánt velem, mint ellenségeivel.


versetul 12

Seregei együtt jövének be és utat csinálnak ellenem, és az én sátorom mellett táboroznak.


versetul 13

Atyámfiait távol űzé mellőlem, barátaim egészen elidegenedtek tőlem.


versetul 14

Rokonaim visszahúzódtak, ismerőseim pedig elfelejtkeznek rólam.


versetul 15

Házam zsellérei és szolgálóim idegennek tartanak engem, jövevény lettem előttök.


versetul 16

Ha a szolgámat kiáltom, nem felel, még ha könyörgök is néki.


versetul 17

Lehelletem idegenné lett házastársam előtt, s könyörgésem az én ágyékom magzatai előtt.


versetul 18

Még a kisdedek is megvetnek engem, ha fölkelek, ellenem szólnak nékem.


versetul 19

Megútált minden meghitt emberem; a kiket szerettem, azok is ellenem fordultak.


versetul 20

Bőrömhöz és húsomhoz ragadt az én csontom, csak fogam húsával menekültem meg.


versetul 21

Könyörüljetek rajtam, könyörüljetek rajtam, oh ti barátaim, mert az Isten keze érintett engem!


versetul 22

Miért üldöztök, engem úgy, mint az Isten, és mért nem elégesztek meg a testemmel?


versetul 23

Oh, vajha az én beszédeim leirattatnának, oh, vajha könyvbe feljegyeztetnének!


versetul 24

Vasvesszővel és ónnal örökre kősziklába metszetnének!


versetul 25

Mert én tudom, hogy az én megváltóm él, és utoljára az én porom felett megáll.


versetul 26

És miután ezt a bőrömet megrágják, testem nélkül látom meg az Istent.


versetul 27

A kit magam látok meg magamnak; az én szemeim látják meg, nem más. Az én veséim megemésztettek én bennem;


versetul 28

Mert ezt mondjátok: Hogyan fogjuk őt üldözni! látva, hogy a dolog gyökere én bennem rejlik.


versetul 29

Féljetek a fegyvertől, mert a fegyver a bűnök miatt való büntetés, hogy megtudjátok, hogy van ítélet!

Capitole:


Cărți