Zsoltárok könyve

Psalmul 10

Capitole:

… 8 9 10 11 12 … ⇤ ← 10 → ⇥

versetul 1

Uram, miért állasz távol? Miért rejtőzöl el a szükség idején?

versetul 2

A gonosznak kevélysége miatt sanyarog a szegény. Essenek foglyul a cseleknek, a miket koholtak.

versetul 3

Mert dicsekszik a gonosz az ő lelkének kivánságával, és a fösvény megveti és szidja az Urat.

versetul 4

A gonosz az ő haragos kevélységében senkit sem tudakoz; nincs Isten, ez minden gondolatja.

versetul 5

Szerencsések az ő útai minden időben; messze vannak tőle ítéleteid, elfújja minden ellenségét.

versetul 6

Azt mondja szívében: Nem rendülök meg soha örökké, mert nem esem bajba.

versetul 7

Szája telve átkozódással, csalárdsággal és erőszakossággal; nyelve alatt hamisság és álnokság.

versetul 8

Az utczák zugaiban lappang, a rejtekhelyeken megöli az ártatlant, szemei lesnek az ügyefogyottra.

versetul 9

Leselkedik a rejtekhelyen, leselkedik, mint az oroszlán az ő barlangjában, hogy elragadja a szegényt; elragadja a szegényt, mihelyt hálójába foghatja azt.

versetul 10

Lenyomja, tiporja, és erejétől elesnek az ügyefogyottak.

versetul 11

Azt mondja szívében: Elfelejtkezett Isten, elrejtette arczát: nem is látott soha!

versetul 12

Kelj fel Úr-Isten, emeld fel kezedet; ne feledkezzél el a szegényekről!

versetul 13

Miért szidja Istent a gonosz? Miért mondja szívében: Nem keresed rajta.

versetul 14

Te látod ezt, mert te megnézed a hamisságot és a fájdalmat, hogy rávessed kezed. Te reád hagyja magát az ügyefogyott, az árvának is te vagy segedelme.

versetul 15

Törd össze a gonosznak karját; és keressed a rosszon az ő gonoszságát, míg már nem találsz.

versetul 16

Az Úr király mindenha és mindörökké; a pogányok kivesznek az ő földjéről.

versetul 17

A szegények kivánságát meghallgatod, oh Uram! Megerősíted szívöket, füleiddel figyelmezel,

versetul 18

Hogy ítéletet tégy az árvának és nyomorodottnak, hogy többé már ne rettentsen a földből való ember.