Zsoltárok könyve

Psalmul 44


Capitole:


versetul 1

Az éneklőmesternek; a Kóráh fiainak tanítása.


versetul 2

Oh Isten! füleinkkel hallottuk, atyáink beszélték el nékünk a dolgot, a melyet napjaikban, a hajdankor napjaiban cselekedtél.


versetul 3

Nemzeteket űztél te ki saját kezeddel, őket pedig beplántáltad; népeket törtél össze, őket pedig kiterjesztetted.


versetul 4

Mert nem az ő fegyverökkel szereztek földet, és nem az ő karjok segített nékik; hanem a te jobbod, a te karod és a te orczád világossága, mert kedvelted őket.


versetul 5

Te magad vagy az én királyom oh Isten! Rendelj segítséget Jákóbnak!


versetul 6

Általad verjuk le szorongatóinkat; a te neveddel tapodjuk le támadóinkat.


versetul 7

Mert nem az ívemben bízom, és kardom sem védelmez meg engem;


versetul 8

Hanem te szabadítasz meg minket szorongatóinktól, és gyűlölőinket te szégyeníted meg.


versetul 9

Dicsérjük Istent mindennap, és mindörökké magasztaljuk nevedet. Szela.


versetul 10

Mégis megvetettél, meggyaláztál minket, és nem vonulsz ki seregeinkkel.


versetul 11

Megfutamítottál minket szorongatóink előtt, és a kik gyűlölnek minket, fosztogattak magoknak.


versetul 12

Oda dobtál minket vágó-juhok gyanánt, és szétszórtál minket a nemzetek között.


versetul 13

Eladtad a te népedet nagy olcsón, és nem becsülted az árát magasra.


versetul 14

Csúfságul vetettél oda minket szomszédainknak, gúnyra és nevetségre a körültünk levőknek.


versetul 15

Példabeszédül vetettél oda a pogányoknak, fejcsóválásra a népeknek.


versetul 16

Gyalázatom naponta előttem van, és orczám szégyene elborít engem.


versetul 17

A csúfolók és káromlók szaváért, az ellenség és a bosszúálló miatt.


versetul 18

Mindez utolért minket, mégsem feledtünk el téged, és nem szegtük meg a te frigyedet.


versetul 19

Nem pártolt el tőled a mi szívünk, sem lépésünk nem tért le a te ösvényedről:


versetul 20

Noha kiűztél minket a sakálok helyére, és reánk borítottad a halál árnyékát.


versetul 21

Ha elfeledtük volna Istenünk nevét, és kiterjesztettük volna kezünket idegen istenhez:


versetul 22

Nemde kifürkészte volna ezt Isten? Mert ő jól ismeri a szívnek titkait.


versetul 23

Bizony te éretted gyilkoltak minket mindennapon; tekintettek bennünket, mint vágó-juhokat.


versetul 24

Serkenj fel! Miért alszol Uram?! Kelj fel, ne vess el minket örökké!


versetul 25

Miért rejted el orczádat, és felejted el nyomorúságunkat és háborúságunkat?


versetul 26

Bizony porba hanyatlik lelkünk, a földhöz tapad testünk.


versetul 27

Kelj fel a mi segítségünkre, ments meg minket a te kegyelmedért!

Capitole:


Cărți