Zsoltárok könyve

Psalmul 77


Capitole:


versetul 1

Az éneklőmesternek, Jedutunnak; Aszáfé, zsoltár.


versetul 2

Szavamat Istenhez emelem és kiáltok; szavamat Istenhez emelem, hogy figyelmezzen reám.


versetul 3

Nyomorúságom idején az Urat keresem; kezem feltartom éjjel szünetlenül; lelkem nem akar vigasztalást bevenni.


versetul 4

Istenről emlékezem és sóhajtok; róla gondolkodom, de elepedt az én lelkem. Szela.


versetul 5

Szemeimet ébren tartod; hánykolódom, de nem szólhatok.


versetul 6

Elmélkedem a régi napokról, a hajdankor éveiről.


versetul 7

Megemlékezem éjjel az én énekeimről; szívemben elgondolkodom és azt kutatja lelkem:


versetul 8

Avagy mindörökké elvet-é az Úr? és nem lesz-é többé jóakaró?


versetul 9

Avagy végképen elfogyott-é az ő kegyelme? vagy megszűnik-é igérete nemzedékről nemzedékre?


versetul 10

Avagy elfelejtkezett-é könyörülni Isten? avagy elzárta-é haragjában az ő irgalmát? Szela.


versetul 11

És mondám: Ez az én betegségem, hogy a Fölségesnek jobbja megváltozott.


versetul 12

Megemlékezem az Úrnak cselekedeteiről, sőt megemlékezem hajdani csodáidról;


versetul 13

És elmélkedem minden cselekedetedről, és tetteidről gondolkozom.


versetul 14

Oh Isten, a te utad szentséges; kicsoda olyan nagy Isten, mint az Isten?


versetul 15

Te vagy az Isten, a ki csodát mívelsz; megmutattad a népek között a te hatalmadat.


versetul 16

Megváltottad népedet karoddal a Jákób és a József fiait. Szela.


versetul 17

Láttak téged a vizek, oh Isten, láttak téged a vizek és megfélemlének; a mélységek is megrázkódának.


versetul 18

A felhők vizet ömlesztének; megzendülének a fellegek, és a te nyílaid széllyel futkostanak.


versetul 19

Mennydörgésed zúgott a forgószélben; villámlásaid megvilágosították a mindenséget; megrázkódott és megindult a föld.


versetul 20

Utad a tengeren volt és ösvényed a nagy vizeken; és nyomaid nem látszottak meg.


versetul 21

Vezetted mint nyájat, a te népedet, Mózesnek és Áronnak kezével.

Capitole:


Cărți