Zsoltárok könyve

Psalmul 79

Aszáf zsoltára. Oh Isten, pogányok jöttek be örökségedbe, megfertőztették szent templomodat, Jeruzsálemet kőhalommá tették.

Szolgáid holttestét az ég madarainak adták eledelül, szenteid húsát a föld vadjainak.

Ontották véröket, mint a vizet Jeruzsálem körül, s nem volt, a ki eltemette volna őket.

Gyalázattá lettünk szomszédaink előtt, csúfságul és nevetségül a körültünk lakóknak.

Meddig haragszol Uram, szüntelen? meddig gerjedez féltő szerelmed, mint a tűz?

Ontsd ki haragodat a pogányokra, a kik nem ismernek téged, és az országokra, a melyek nem hívják segítségül a te nevedet;

Mert megemésztették Jákóbot, és hajlékát elpusztították.

Ne emlékezzél meg rovásunkra elődeink vétkéről; siess elénk irgalmasságoddal, mert megnyomorodunk nagyon.

Segíts meg bennünket, szabadító Istenünk, a te nevednek dicsőségéért; ments meg minket és bocsásd meg vétkeinket a te nevedért.

Minek mondanák a pogányok: Hol az ő Istenök? Legyen nyilvánvaló a pogányokon szemeink láttára a te szolgáid kiontott véréért való bosszúállásod.

Jusson elődbe a foglyok könyörgése; karod hatalmával tartsd meg a halálnak eme fiait;

És fizess meg szomszédaink keblébe hétszeresen a gyalázatért, a melylyel illettek téged, oh Uram!

Mi pedig, a te néped és a te legelőd nyája, hálát adunk néked mindörökké, s nemzedékről-nemzedékre hirdetjük a te dicséretedet!

Cărți