Zsoltárok könyve

Psalmul 22


Capitole:


versetul 1

Az éneklőmesternek az ajjelethassakhar szerint; Dávid zsoltára.


versetul 2

Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet? Távol van megtartásomtól jajgatásomnak szava.


versetul 3

Én Istenem, kiáltok nappal, de nem hallgatsz meg; éjjel is és nincs nyugodalmam.


versetul 4

Pedig te szent vagy, a ki Izráel dícséretei között lakozol.


versetul 5

Benned bíztak atyáink; bíztak és te megszabadítottad őket.


versetul 6

Hozzád kiáltottak és megmenekültek; benned bíztak és nem szégyenültek meg.


versetul 7

De én féreg vagyok s nem férfiú; embereknek csúfja és a nép útálata.


versetul 8

A kik engem látnak, mind csúfolkodnak rajtam, félrehúzzák ajkaikat és hajtogatják fejöket:


versetul 9

Az Úrra bízta magát, mentse meg őt; szabadítsa meg őt, hiszen gyönyörködött benne!


versetul 10

Mert te hoztál ki engem az anyám méhéből, és biztattál engem anyámnak emlőin.


versetul 11

Születésem óta a te gondod voltam; anyám méhétől fogva te voltál Istenem.


versetul 12

Ne légy messze tőlem, mert közel a nyomorúság, és nincs, a ki segítsen.


versetul 13

Tulkok sokasága kerített be engem, körülfogtak engem Básán bikái.


versetul 14

Feltátották rám szájokat, mint a ragadozó és ordító oroszlán.


versetul 15

Mint a víz, úgy kiöntettem; csontjaim mind széthullottak; szívem olyan lett, mint a viasz, megolvadt belső részeim között.


versetul 16

Erőm kiszáradt, mint cserép, nyelvem ínyemhez tapadt, és a halál porába fektetsz engemet.


versetul 17

Mert ebek vettek körül engem, a gonoszok serege körülfogott; átlyukasztották kezeimet és lábaimat.


versetul 18

Megszámlálhatnám minden csontomat, ők pedig csak néznek s bámulnak rám.


versetul 19

Megosztoznak ruháimon, és köntösömre sorsot vetnek.


versetul 20

De te, Uram, ne légy messze tőlem; én erősségem, siess segítségemre.


versetul 21

Szabadítsd meg lelkemet a kardtól, s az én egyetlenemet a kutyák körmeiből.


versetul 22

Ments meg engem az oroszlán torkából, és a bivalyok szarvai közül hallgass meg engem.


versetul 23

Hadd hirdessem nevedet atyámfiainak, és dicsérjelek téged a gyülekezetben.


versetul 24

Ti, a kik félitek az Urat, dicsérjétek őt! Jákób minden ivadékai dicsőítsétek őt, és féljétek őt Izráel minden magzata!


versetul 25

Mert nem veti meg és nem útálja meg a szegény nyomorúságát; és nem rejti el az ő orczáját előle, és mikor kiált hozzá, meghallgatja.


versetul 26

Felőled lesz dicséretem a nagy gyülekezetben. Az én fogadásaimat megadom azok előtt, a kik félik őt.


versetul 27

Esznek a nyomorultak és megelégesznek, dicsérik az Urat, a kik őt keresik. Éljen szívetek örökké!


versetul 28

Megemlékeznek és megtérnek az Úrhoz a föld minden határai, és leborul előtted a pogányok minden nemzetsége.


versetul 29

Mert az Úré a királyi hatalom, uralkodik a pogányokon is.


versetul 30

Esznek és leborulnak a föld gazdagai mind; ő előtte hajtanak térdet, a kik a porba hullanak, és a ki életben nem tarthatja lelkét.


versetul 31

Őt szolgálják a fiak, az Úrról beszélnek az utódoknak.


versetul 32

Eljőnek s hirdetik az ő igazságát az ő utánok való népnek, hogy ezt cselekedte!

Capitole:


Cărți