Zsoltárok könyve

Psalmul 102


Capitole:


versetul 1

A nyomorultnak imádsága, a mikor eleped és kiönti panaszát az Úr elé.


versetul 2

Uram, hallgasd meg az én imádságomat, és kiáltásom jusson te hozzád!


versetul 3

Ne rejtsd el a te orczádat tőlem; mikor szorongatnak engem, hajtsd hozzám a te füledet; mikor kiáltok, hamar hallgass meg engem!


versetul 4

Mert elenyésznek az én napjaim, mint a füst, és csontjaim, mint valami tűzhely, üszkösök.


versetul 5

Letaroltatott és megszáradt, mint a fű az én szívem; még kenyerem megevéséről is elfelejtkezem.


versetul 6

Nyögésemnek szavától csontom a húsomhoz ragadt.


versetul 7

Hasonló vagyok a pusztai pelikánhoz; olyanná lettem, mint a bagoly a romokon.


versetul 8

Virrasztok és olyan vagyok, mint a magános madár a háztetőn.


versetul 9

Minden napon gyaláznak engem ellenségeim, csúfolóim esküsznek én reám.


versetul 10

Bizony a port eszem kenyér gyanánt, és italomat könyekkel vegyítem,


versetul 11

A te felindulásod és búsulásod miatt; mert felemeltél engem és földhöz vertél engem.


versetul 12

Napjaim olyanok, mint a megnyúlt árnyék; magam pedig, mint a fű, megszáradtam.


versetul 13

De te Uram örökké megmaradsz, és a te emlékezeted nemzetségről nemzetségre áll.


versetul 14

Te kelj fel, könyörülj a Sionon! Mert ideje, hogy könyörülj rajta, mert eljött a megszabott idő.


versetul 15

Mert kedvelik a te szolgáid annak köveit, és a porát is kímélik.


versetul 16

És félik a népek az Úrnak nevét, és e földnek minden királya a te dicsőségedet;


versetul 17

Mivelhogy az Úr megépítette a Siont, megláttatta magát az ő dicsőségében.


versetul 18

Oda fordult a gyámoltalanok imádsága felé, és azoknak imádságát meg nem útálta.


versetul 19

Irattassék meg ez a következő nemzedéknek, és a teremtendő nép dicsérni fogja az Urat.


versetul 20

Mert alátekintett az ő szentségének magaslatáról; a mennyekből a földre nézett le az Úr.


versetul 21

Hogy meghallja a fogolynak nyögését, és hogy feloldozza a halálnak fiait.


versetul 22

Hogy hirdessék a Sionon az Úrnak nevét, és az ő dicséretét Jeruzsálemben.


versetul 23

Mikor egybegyűlnek a népek mindnyájan, és az országok, hogy szolgáljanak az Úrnak.


versetul 24

Megsanyargatta az én erőmet ez útban, megrövidítette napjaimat.


versetul 25

Ezt mondám: Én Istenem! Ne vígy el engem az én napjaimnak felén; a te esztendeid nemzedékek nemzedékéig tartanak.


versetul 26

Régente fundáltad a földet, s az egek is a te kezednek munkája.


versetul 27

Azok elvesznek, de te megmaradsz; mindazok elavulnak, mint a ruha; mint az öltözetet, elváltoztatod azokat, és elváltoznak.


versetul 28

De te ugyanaz vagy, és a te esztendeid el nem fogynak.


versetul 29

A te szolgáidnak fiai megmaradnak, és az ő magvok erősen megáll előtted.

Capitole:


Cărți